Történet arról hogyan lehet egy rossz döntést hozni egyetlen perc alatt. :)

Csak egy csók.

Éreztem a gyomromban azt a bizony fajta kellemes bizsergést. Micsoda? Álljunk csak meg egy pillanatra. Sebastian nincs is New York –ban.  Még éppen idejében pattant fel a szemem és tértem vissza a valóságba ahhoz, hogy eltoljam magamtól a felém hajló arcot.

-         „Patrick mit csinálsz? Megőrültél?”

-         „Miért lennék őrült?”

-         „Azért amit éppen el akartál követni.”

-         „Nem úgy néztél ki, mint aki nem akarja.”

Nem úgy néztem ki. Nem úgy néztem ki. Háborogtam magamban.  Ezt most tényleg komolyan gondolja? A két tenyere a fejem mellett támasztotta a falat. Kényelmetlenül közel voltunk egymáshoz. Nem azért volt kínos a közöttünk lévő csekély távolság, mert most épp fel voltam háborodva. Nem korántsem azért. Sokkal inkább a megmagyarázhatatlan vonzódás miatt, amit éreztem. Legszívesebben még közelebb húztam volna magamhoz, hogy még egy milliméternyi távolság se legyen közöttünk.  De nem tehetek ilyet. Brooke a legjobb barátnőm. És ráadásul ott van még Sebastian is. Megpróbáltam keményen nézni Patrick szemébe, ami nem nagyon ment, mert mindig is elvarázsolt éjfekete tekintete.

-         „Tudod, hogy nem akarhatom. Sőt ami azt illeti, te sem akarhatod.”

-          „Miért ne akarnám? Hiszen gyönyörű vagy és …”

-         „És mi van Brooke-kal?”

-         „Mi lenne? Azt hiszed, hogy ő nem tette már meg ezt mással?”

-         „Akkor miért vagy még mindig vele?” fintorogtam.

-         „Nem tudom.”

Megint nézett rám azzal a kiskutya tekintettel mintha arra várna, hogy igent mondjak neki készen bármire. Az a baj, hogy ha a szívemre hallgatok. Akkor engedek neki. Mert gyenge vagyok. Vagy, mert egy ideje már kerülgetjük egymást. Hiszen Brooke és Sebastian is rengeteget van távol. Mi meg együtt ütjük el az időd. Így kerülhettem most ebbe a helyzetbe. Egy olyan kínos helyzetbe, amiből csak én jöhetek ki rosszul.

-         „Miért csinálod ezt Emily?”

-         „Mit csinálok?” Kezdem nagyon elgyengülni.

-         „Miért állsz ellen?”

-         „Ellenállok?” kérdéssel a kérdésre ezzel lehet a legjobban hárítani.

-         „Igen. Tudom, hogy akarod. Tudom, hogy nem jó neked, hogy folyton egyedül vagy.”

-         „Én meg azt tudom, hogy igazad van.”

-         „Akkor miért? Adj egy jó okot arra, hogy miért ne tegyem?”

-         „Mondjuk, mert holnap elutazom.”

-         „Hová mész?” kérdezte.

-         „Los Angelesbe forgatni.”

Igen, igen. Én holnap L.A.-ba repülök. ÉS ott vár rám Sebastian. Nem tehetek vele ilyet. Nem.

-         „Em…” nyögte halkan. „Csak egy csók.”

-         „Csak egy csók?”

-         „Igen.”

-         „Nem. Nem Patrick ez nem csak egy csók.”

-         „De…”

-         „Csak egy csók, ha nem ismerjük egymást. Csak egy csók, ha berúgtunk volna, és nem lennénk ura a helyzetnek. Csak egy csók, amivel megcsaljuk a párunkat. Csak egy csók, ami egy hosszú barátságot döntene romba.”

-         „Nem kell, hogy bárki is tudjon róla.

Mivel máshogy nem tudtam szabadulni tőle csak, úgy ha kibújok a keze alatt és elmegyek. Amikor elléptem mellette már hullottak a könnyeim. Megszakad a szívem, mert tudom Brooke, hogy bánik vele, hogy velem hogy bánik Sebastian.  Egyet tudtam csak lépni mikor elkapta a kezem és visszarántott magához. Már nem kérdetett. Nem várt semmire. Lecsapott és szenvedélyesen megcsókolt. Kihullott minden, ami a kezemben volt és mohon túrta a hajába, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Aztán az egy csókból másnap reggel ébredtem fel ruha nélkül az ágyában. ÉS akkor már hiába hullottak a könnyeim. Már késő volt józanul gondolkozni.     

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.