Mia!

Valamit el kell mondanom. Nem bírom már tovább.  Úgy érzem minden erőm elszállt. Nincs már kedvem az élethez. Nem érzem, hogy idetartoznék. Vagy bárhová is tartoznék. A saját szüleim sem értenek meg. Nem értik mennyire fáj, hogy így bánnak velem, csak azért, mert nem tudok az elvárasaiknak eleget tenni. De én próbáltam. Erőm felett próbáltam, hogy olyan legyek, de egyszerűen nem megy. Már nem akarok a lehetetlen ellen harcolni. Elfáradtam. Tudom, milyen nehéz most ezeket a sorokat olvasnod, de el akartam mondani, hogy te vagy az egyetlen, aki miatt eddig is bírtam ezt az elviselhetetlen életet. Ha te nem vagy már régen megtettem volna, amire most készülök. Sajnálom. Sajnálom, hogy így kell elbúcsúznom tőled. Te voltál az, aki mindent megtette értem. Szerettelek volna úgy szeretni, ahogy nem tudtalak. Sajnálom. Kérlek, ha tudsz, bocsáss meg nekem és ne sírj, én sem teszem. Szeretlek. Mason.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.