Új történetem bevezető része. Hátha ez jobban bejön mint a másik. :)

Flash Boy

Bevezető.

A fene, ha rájönnek, hogy én szítottam a balhét botrány lesz. Megint hülye voltam, de hát majd hagyom magam mi?

-          „Liam.” kiabált valaki utánam.

Nem hiszem el, hogy egyből levágták. Annyira fel voltam spannolva, hogy nem ismertem fel a hangot, ami utánam ordít.

-          „Liam Night, ne akard, hogy használjam a gyorsfutót.”

Megálltam az utca végén. Jack Hamt kocogott mellém. Ő a legjobb haverom. Együtt járunk a NightFlash-be. Villám fiúk vagyunk. Arra képeznek ki minket, hogy rendet tartsunk az alvilág sötét és veszélyes lényei és a menny angyalai, akik nem is olyan angyaliak között, mert a feltevések már koránt sem reálisak. Harcok folynak. Nekünk az a dolgunk, hogy elkapjuk a rendbontókat és fent tartsuk a látszatot, a mit sem sejtő emberek előtt, akiknek fogalma sincs, arról mi folyik Los Angeles utcáin a lábuk alatt vagy épp a fejük felett. Az olyan fiúk, mint, Jack és én különleges képességekkel rendelkezünk, úgy, mint szuper gyorsaság vagy a kifinomult hallás. Ezek mind fontos tényezők egy harcban. Mert a démonok fürgék és különböző hókusz pokuszokra képesek. De, hogy a képességeink profi szintre fejlődjenek, bizony rengeteget kell tanulnunk és edzenünk. Ezek kitanulását biztosítja a NightFlash akadémia, ami kívülről csak egy átlagos bentlakásos fiú internátusnak tűnik, ám a falain belül kemény munka folyik, komoly szabályokkal. Számomra a szabályok csak azért vannak, hogy megszeghessem őket. Ezért is leszek bajban, ha kiderül, hogy kilógtam és megint verekedtem. Belém kötöttek én meg hirtelen fel tudom kapni a vizet nem, hagyom magam és visszavágok. A mai ellenfelem nem volt piskóta. Be is kaptam egy istenes balost tőle. Feldagadt a szám. Nem szép látvány így már biztos, hogy megint büntetésben leszek, de azért egy ütéssel padlóra küldtem a fickót. Ki is raktak egyből a klubból. Olyan csinnadratta kerekedett, hogy Jack alig tudott kiszabadulni, hogy utánam jöjjön. Vigyorogva lódultunk neki.

-          „Haver szép jobbos volt.”

-          „Ennyit ér a boksz óra.”

-          „Kiütötted tesó alig tudták felszedni a földről.”

A metró felé igyekeztünk és Jack nem bírt már megint magával provokálni kezdett. Ütögetett lökdöstük egymást, de csupán csak játékból. Hátrafelé ugrottam el egy jobb korog elől, és akkor ütköztem neki. Akkor lendülettel sodortam el szegényt, hogy a földre esett.

-          „Rettentően sajnálom.” mentegetőztem.

-          „Ti teljesen hülyék vagytok?”

-          „Kérlek, bocsáss meg.”

A kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem, de ellökte. Felállt felvette a táskáját és elindult felfelé. Én meg csak álltam és néztem utána. Gyönyörű lány volt. Hosszú szőke haj és meseszép kék szemek. Még a dühös pillantása is angyali volt. Hirtelen egy érzés kerített hatalmába. Mi lesz, ha soha többé nem látom őt, mert erre igen csak nagy az esély. A város hatalmas, ráadásul én nem járkálhatok csak úgy mindenfelé. Hát sarkon fordultam és felszaladtam a lépcsőn.                       

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.