Egy kis filmajánló.

2008-ból a Keith nevet viselő amerikai romantikus dráma. Első ránézésre egy tipikus amerikai tini filmmel találjuk, szemben magunkat gondoljuk. Ám a látszat mit oly gyakran most is csal. Vegyük csak sorba.

Natalie Anderson teljes életet él. Megvan mindene, amire egy végzős gimnazistának szüksége lehet. Népszerűség, tuti pasi, rengeteg barát, ösztöndíj a Duke-ra az állam egyik legjobb egyetemére és szenvedély a tenisz iránt. Mindaddig boldogságban úszó tinédzser, mígnem egy napon labortársául nem kapja Keith-t.

 Keith elfogadta a sorsát… Különös ragaszkodásával a régi autókhoz és flegma nem törődöm jelenségével a lúzerek közé sorolják őt az iskolában.

Natalie eleinte csak azért lóg együtt a fiúval, mert jó jegyet szeretne a kémi vizsgára. Ám hamar rá kell jönnie a fiúnak érdekes hobbijai, vannak, ami valahogy különösen vonzza őt magát is. Bármikor megtehetné, hogy nem megy vele mégis minden alkalommal egyre jobban hatja a kíváncsiság. Egyre közelebb érzi magát a búsképű lovaghoz, aki azonban soha nem árulja el az igaz. Sem magáról sem arról mit is fognak éppen csinálni együtt. Nataliet annyira megbabonázza Keith, hogy gyere, több időt tölt vele hazudva a barátjának csak, hogy még jobban megismerhesse a fiút.  Ám a játékok egy idő után már inkább rémisztőek mintsem szórakoztatóak. Az első elcsattant csók után a fiú megváltozik. Mintha komolyan megnyílna a lánynak ám ez nem igaz. Őt csak egyetlen cél hajtja. Keith napokra eltűnik, senki nem tudja, hol van. A lánynak hazudott a címéről így nem tudja felkeresni.  Nataliet egyre jobban frusztrálja, hogy nem hall Keith felől semmit.  Nem tud sem a tanulásra sem a teniszre koncentrálni. Szinte elveszettnek érzi magát a fiú társasága nélkül. Mígnem Keith újra fel nem tűnik asz iskolában és minden össze nem kuszálódik még jobban.  Végül Natalie mégis megtalálja a fiú házát. Kiderül, hogy csak az édesapja van vele. Keith nem hajlandó beszélni a lánnyal, aki kétségbeesésében elbújik a furgon platóján. A fiú elhajt a dombtetőre mit sem sejtve milyen potyautast szállít. Natalie-ban megvilágosodik az érzés, hogy beleszeretett a fiúba. Nem érdekli, hogy nem mond igazat sem az, hogy hol lesz jövőre. Egyszerűen csak vele akar lenni. Hogy bizonyítsa érzéseit lefekszik Keith-szel azt remélve, hogy így a fiú is felvállalja majd az érzéseit. Ám nagyot kell csalódni. Egy világ omlik össze Natalie-ban mégis megvilágosodik, hogy nem is azt teszi, amit igazán szeretne. A mesés álomjövő. Az egyetem. A tenisz. Ez mind nem az ő álma. Csak Keith-re tud gondolni. Abban a pillanatban mikor megtudja, miért ilyen a fiú amilyen már minden világossá válik számára. Hogy miért viselkedett bunkón, hogy miért tett úgy mintha semmi sem történt volna azon az estén, a furgon platóján.

Mert Keith elfogadta a sorsát. Mindaddig a pillanatig nem akart semmit sem még Natalie-t meg nem ismerte. És már csak egy kívánsága volt. Még egy kis időt szeretett volna.

A tanulsághoz és a film lényegének a megértéséhez szükségünk van Natalie és Keith utolsó párbeszédére.

-           -„És hová megyünk?

-          -Határ az égbolt… Eddig nem hazudtam neked most nem kezdem el.

-          -Sárga furgon légitársaság. Utas neve: Keith. Honnan: Innen. Hová: Akárhová. Mit csinálunk? Igazából?

-          -Ez a búcsújelenet…

-          -Nem az. Oké.

-          -Rajta Zetterstrom. Sikerülni fog.

-          -Oké. Ébredj fel Natalie! Nem érted, hogy mi történt?

-          -Nem.

-          -Neked szép életed volt. Nekem meg szar. Nagyon gyűlöltelek. Tönkre akartalak tenni. Azt akartam, hogy te is szenvedj. ÉS pontosan ezt tettem. Na, ez milyen búcsú?

-          -Elég béna.

-          -Fogd fel Anderson. Megdugtalak. És jó volt dugni téged.

-          -Jó megdugtál… Na, és? Mert én szeretkeztem veled. Próbáld újra! Próbáld újra!

-          -Végiggondoltam előbb megyek, kit érdekel. Talán még jó is így. Az élet amúgy is szar. De jöttél te és az egész fura lett. ÉS te olyan csodálatos vagy. És én.

-          -Mondd! Mondd!

-          -Csak még egy kis időt akartam. Na, szóval. Te vagy a legrosszabb, ami valaha történt velem. Ég veled partner.

-          -Veled maradok, amíg el nem mész. Nem érdekel, mennyi időnk van. Felfogtad te hülye!”     

  Mindig arra kell, gondolunk amit Natalie mondott. Ne az érdekeljen bennünket, hogy mennyi időnk van együtt. Évek, hónapok, hetek, napok, órák vagy csak percek. Arra kell gondolnunk, hogy azt az időt együtt kell eltöltenünk. Boldogan. Mert, hogy nem tudhatjuk mit, hogy a holnap.  Minden pillanatot meg kell ragadni, hogy aztán boldogan elékezzünk vissza milyen jó is volt. Mert azt, amit megtettünk az- az emlékeinkbe vésődik. Az emlékeket pedig senki sem veheti el tőlünk.  

Ha pontoznom kéne akkor 5 –ből 5 pontot adnék. Az igaz, hogy maga a film nem a legjobb a történet szál miatt, de a színészi játék  Jesse McCartney és Elisabeth Harnois főszereplésével nagyon élethűen adja vissza a film igazi mondandóját.

Mindenkinek ajánlom, mert nagyon tanulságos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.