Megnéztem egy filmet.
2011.03.13. 11:53
Aki még nem látta ajánlom, hogy ne is nézze meg.
Kicsit lemaradva, ugyan mert nem mostani film de én szeretem a régi elvont filmeket megnézni. Csupán tanulás céljából.
2006-ban készítették ezt a csodát. Ian Somerhalder és Kristen Bell főszereplésével ami a Pulse nevet viseli magyarra fordítva pedig a Mezsgye nevet. Azt hittem, amiben ők játszanak, csak jó lehet. Ismerve általuk, jó néhány filmet és sorozatot. Bakot lőttem. Nem kicsit. Óriásit. Ez egy tipikusan olyan film, ami hatalmas alapötlettel rendelkezett, de adtak hozzá egy a bugyuta történetet és kész a katasztrofálisan rossz film. 5/1
Vegyük csak akkor sorra.
„Képzeld el, hogy a modern, drót nélküli technika lehetőséget teremt egy másik világgal való összekapcsolódásra. Képzeld el azt is, hogy az a másik világ átjáróként használja ezt a technikát a mi világunkba. És ez a kapcsolat nem zárható le. Amikor bekapcsolod a mobilodat, vagy elolvasod az e-mailjeidet, akkor elindulnak feléd a másik világból, megfertőznek és elveszik azt, ami nekik már régen nincs - az életet.”
Ez lenne hát az alapja a filmnek. Nem rossz ugye? Rengeteg jó dolgot ki lehetett volna hozni belőle. Ám a végeredmény cseppet sem az, amire ebből következtetnél.
„Egy baráti társaság minden tagja a világvége eljövetelét ígérő e-maileket kap, miután egyik barátjuk öngyilkosságot követ el. A leveleket elolvasó fiatalok sorra mély depresszióba esnek. Egyedül Emily nem látta az üzenetet és most versenyt fut az idővel, hogy a gonosz erőkkel szembeszállva megakadályozza barátai további öngyilkosságait.”
Csapjunk hozzá egy ilyen sztorit és kész az unalom.
Az első és legfontosabb. Még csak nincs is benne Emily. Hihetetlen ugye? Na, be akkor lássuk a történéseket. Aki mégis megnézné, az vigyázzon, mert innentől
Spoiler részekkel lesz megtűzdelve a történet.
Rögtön az elején érezzük azt, hogy ez már nem az lesz, amire számítunk. Úgy indulunk, hogy világos nappal rohadt sötét van egy egyetemen. Mi meglepő fordulat. Majd egy könyvtárba megyünk, ahol szintén az orrodig sem látsz már alapból. Hát kérem, ha hűek lennénk a valósághoz, akkor az elején még világos lenne. Mert a könyvtár, olvasásra szolgál azt meg vak sötétben elég érdekesen lehet művelni. De egyszer csak hopp potyogni kezdenek a könyvek. Váó. Mit csinál emberkénk? Hát persze, hogy oda megy és nézegeti ki áll a háttérben. Tipikus idegesítő vérfagyasztó zene, ami ha nem tudnánk, mi következik még hatásos is lenne és akkor puff elkapta a szörny a srácot. Egyből ugrunk, tovább egy bárba ahol mindenki jól érzi magát minden szép és jó. Unalmas percek Kristennel. Aztán a csaj egy 10perc szenvedés után eltelt egy hét felkeresi az előbb a könyvtárban bóklászó fiatalembert, aki éppen felköti magát egy telefonkábelre. Innentől felpörögnek az események. Na, jó nem csak viccelek. Végig vontatott az egész. Telik az idő. A baráti társaság egy platformon chatel mikor hopp Josh ( a telózsinoros aki két napja kiveszett az élők sorából) üzenetekkel bombázza a társaságot amikben segítséget kér. Aztán tiszta unalom az egész mindenki megnézi azt a hülye videót, amiben öngyilkosságok vannak, aztán kedvet kapnak, hogy ők is megtegyék. Érdekes, hogy akiket elkapnak az árnyak nem halnak meg rögtön csak ki, hogy kedve szerint. Cuki. A történet közepe tályán felbukkan Ian szokásos bozontos kinézetével, mint lepukkant hacker és pik pakk rájön a rejtély nyitjára. Na jó segítségére van Josh videó naplója is mert abban minden benne van. Menekülnek, rohangálnak, feltöltenek, rémüldöznek. De a legjobb, ha mindent leragasztasz piros szigetelő szalaggal életben maradsz. Nagyon eredeti. Mert mindenki tart otthon úgy pár száz köteg kihangsúlyozom piros szigetelő szalagot. Vicces nem? A szörnyek ugye természetesen megszállják a város rendszerét. Telefonhálózat, internet itt jön, a bökkenő internet egyenlő világháló egyenlő akkor mindenhol ott vannak, de ez most nem lényeg csak érdekesség. Ha a szemükbe nézel neked annyi. És most jön a legjobb. A hálózat a kulcsa mindennek. Azon keresztül jönnek át a lélekszívó szellemek nem is tudom, igazából minek is nevezzem őket. De olyan jó szituáltak, hogy az áramtalanított monitoron is meg tudnak jelenni. Nem semmi mi? De az, mert és végre elérkeztünk a másfél órás unalom végére. Ahol nincsen jel (semmilyen jel internet, telefon satöbbi.) ott nem tudnak, megjeleni. Na de kérem, ha már egyszer használták az átjárót mi a csuda akadályozza meg őket abban, hogy akkor és ott legyenek, ahol akarnak? Egy bunkerek város képével zárul a történet.
S hogy kedvet csináljak, ennek van még két további rész. Amit én szerény személyem még nem látott, de ebből kifolyólag nem is fog megnézni. Horror filmként van feltüntetve, de semmi ijesztő nincs benne. Még csak az érzés sem. Semmi. Ám tanulságnak mégis pompás. Ilyen filmet soha az életben ne nézz meg. Egy szó mint száz ez a film nem került fel a top listámra.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.