Szavakkal egyszerűen nem tudom megfogalmazni a tegnapi napot. Mégis megpróbálok valami értelmeset összekovácsolni.

Reggel még olyan elérhetetlennek tűnt, hogy pár órán belül találkozom azzal az emberrel, akit nagyon nagyra tartok, akinek a könyvéért százak kampányoltak. Igen nem más ő, mint SZUROVECZ KITTI a GYÉMÁNTFIÚ megalkotója. A percek hihetetlen csigatempóban teltek mindaddig a pillanatig, míg végre fel nem szálltunk a buszra és el nem indultunk. A vigyort lehetetlenség lett volna letörölni az arcomról. Életemben nem izgultam még ennyire semmi miatt sem. Kisvárosiként Budapest forgalmas útjai is furcsán jóleső érzéseket keltettek bennem. Amikor megérkeztünk Kitti széles mosollyal fogadott minket úgy beszélgettünk mintha már 1000 éve ismernénk egymást. Annyira megható szinte már családias volt a légkör pedig nem voltunk kevesen.

 Katona Ildikó megható szavai nyitották meg a várva várt eseményt. Majd mind a három bemutatott könyvből felolvastak egy, egy részt. Kitti könyvéből Eszes Szabolcs olvasott fel. Őt ugye senkinek nem kell bemutatni. Szabi eléggé izgult és mikor elrontott valamit a lányok összekuncogtak rajta ettől szerintem még jobban zavarba jött. Mégis így volt tökéletes.  : )

Ezután elérkezett a legnagyobb pillanat, amikor a kezünkbe vehettük végre, amiért ha kellett „harcba is szálltunk” a saját névre szóló Gyémántfiú kötetünket. :) Látni Kitti szemében a boldogságot, ahogy aláírja a könyveinket mindennél többet ért. „Drága Zsuzsinak nagyon sok szeretettel! P.S: Mindig hálás leszek Neked!” Nem véletlenül kaptam tőle ezt a mondatot, de ez maradjon, az én illetve a mi titkunk. : )

Az idő olyan gyorsan szaladt el, hogy szinte észre sem vettük, hogy eljött a búcsú ideje. Mikor elköszöntünk nem úgy öleltük meg egymást, mint Író és rajongó, hanem úgy, mint barátok. Természetesen Kitti úgy engedett utamra, hogy mindenféle képen elvárja tőlem, hogy ezek után is írjak neki leveleket. : ) Én biztosítottam róla ez nem is lehet másként.

Találkozni azokkal az emberekkel, akikkel csak leveleken keresztül kommunikáltunk fenomenális érzés volt.  Én úgy gondolom nem most találkoztunk utoljára.  Még sok, sok ilyen szép napot.

Ezt a napot még élek soha nem felejtem majd el ebben 100% -ig biztos vagyok.  : )  

 Kittivel egy közös képen ami a Facebookra ilyen címen került fel.:

Drága Zsuzsimmal, aki minden héten küld nekem optimista gondolatokat! :) És nagyon szép verseket ír!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.