Tizenhárom okom volt…

Egy nagyon jó könyv. Szívszorító, megdöbbentő mégis elgondolkoztató olvasmány. Nem tinédzsereknek szóló történet még is ajánlanám minden korosztálynak.  Fontos problémára hívja fel a figyelmet. Nálam szerepel a toplistám első öt helye között. 5/5

„Clay Jensen semmit sem, akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.”

 Így írják le a könyvet az online könyváruházak néhány mondatban.  Én kicsit bővebben fogalmaznám meg.

Be kell, hogy valljam én másodszorra értettem meg a könyv mondanivalóját.  Amikor először olvastam csak tátott szájjal rohantam végig a sorokon.  Egy délután kiolvastam aztán percekig ültem magam elé nézve majd a polcra tettem a könyvet. Már akkor is tetszett, de nem éreztem át. Most újra a kezembe vettem. Nem az volt a cél hogy minél hamarabb elolvassam. Figyeltem a sorokra és a mögöttük megbúvó jelentésekre.

A könyv felépítése nem a legegyszerűbb. Egyszerre olvassuk Hannah történeteit melyek mind valahogy kapcsolatban állnak egymással és Clay gondolatait érzéseit.  Ám ez nem zavaró, sőt így tudomást szerzünk arról is mi játszódik le a fiúba. A fiúban, aki szerette Hannah de nem volt elég bátorsága, hogy ezt bevallja neki. Inkább hitt a pletykáknak, mint a saját szemének. Amikor azonban rájött, hogy nem érdeklik a pletykák és a hazugságok, akkor már késő volt. Hannah már döntött és senki nem tudta őt megállítani.

Tizenhárom történet szorosan kapcsolódva egymáshoz vezet oda, hogy Hannah eldobja magától az életet. Ám Clay története eltér a többitől. Ő nem azért szerepel a listán, mert hatással volt a lavinára. Ő csak egy történet előtt volt a lánnyal. Hannah nem hibáztatja a fiút. Clay mégis úgy gondolja talán tehetett volna valamit. Talán ha Hannah megnyílik előtte. Talán ha azon az estén nem hagyja ott a buliban, ahogy a lány kéri. Talán ha észrevette volna az apró jeleket. Talán ha elég bátor lett volna. Talán, talán Hannah még most is élne.

Ahogy hallgatja a kazettákat és közben járja a várost eleget téve a lány kérésének egyre csak súlyosabban érzi, hogy tennie kellett volna valamit. Hogy mégis csak hibás ő is. Egyre több emlék tör fel benne, amiből tudja jelen volt Hannah életében. Talán még jobban, mint bárki más. Ő megmenthette volna. Ha az a sok, ha nem lenne. De van. De vajon Clay tényleg meg tudta volna menteni Hannaht? Vagy a lány már eldöntötte és véghez is viszi tűzön, vízen a tervét? Ez már sohasem derül ki.

Sok gondolkozni valót ad nekünk a könyv elolvasása. Vajon min hatással vagyunk más életére? Meglátjuk azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy nincs minden rendben? Ha látjuk, teszünk ellene valamit? Vagy csak elsétálunk azt mondogatva, hogy „Semmi közünk hozzá”? Vajon bátorság kell ahhoz, hogy véghezvigyük azt, amit elterveztünk?

Sajnáljuk a lányt vagy vessük meg, azért mert a könnyebb utat választotta? De vajon tényleg a könnyebb utat választotta azzal, hogy öngyilkos lett? Én úgy gondolom ahhoz, hogy valaki idáig jusson lehet, hogy elég egyetlen egy rossz döntés vagy mondat. De bátorság kell ahhoz, hogy meg is tegye. És akkor vége. De csak számára. Akiket viszont maga mögött hagy csak a kérdések maradnak. „Mi lett volna ha?”           

Én mindenki figyelmébe ajánlanám ezt a könyvet. Főleg a középiskolásoknak. Ők nem érzik annak a súlyát, hogy egy pletyka vagy egy rosszul időzített mondat milyen hatással lehet a társukra. Ám a könyv elolvasása után lehet, hogy jobban meggondolnák, hogy mit mért tesznek. A felnőttek pedig talán jobban odafigyelnének az árulkodó jelekre. Mert ilyen esetek sajnos nem ritkán fordulnak elő a való életben is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.