A Fényben.

Mikor ott állsz majd a nagy út előtt a fényben.

S a lábad már nem visz előre éppen.

Visszafelé húz a szíved, de már nem lehet.

Akkor egy meleg kéz megfogja a kezedet.

Nem mond vagy kérdez semmit, csak mosolyog rád.

Átsegít a „hídon” a hívogató meleg fénybe hozzá.

Ott majd elengedi a kezed, de a mosoly megmarad.

Így mutat körbe, hogy megtaláld önmagad.

Nem más ő, mint egy Fényember egy igazi csoda.

Ő kísér, utadon még el nem érsz „ODA”. 

Őrangyal.

Néha úgy érzed, hogy valaki figyel.

Hiába vagy egyedül mégsem hiszed el.

Körbenézel s látod a szoba üres,

Mégis úgy érzed, valaki itt van veled.

Az utcán jártadban épp csak egy pillanat,

Mi megmentette az életed, hogy eltemesd önmagad.

Körülpillantasz, de nem látod legott.

Mert az őrangyalod elbúj s csak csendben követ amott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.