Liam.

Már megint ez az ablak. Hihetetlen. Miért is nem vagyok képes megvárni, hogy a csengetés után ajtót nyisson nekem. Ja, várjunk, tudom már. Éppen ki tudja hány szörnyeteg van a nyomomban, hogy nyakon csípjenek és Molton elé vigyenek. A többire nagyon nem is szeretnék gondolni. Hülyeség. Felelőtlenség, amit most teszek. Egyetlen jól irányzott mozdulattal beugrottam a nyitott ablakon. Mia ijedtében ugrott egy nagyot.

-         „Jézus Liam. Halálra akarsz rémíteni?”

-         „Na, látod nem kéne felelőtlenül nyitva hagynod az ablakot. Bárki bemászhat rajta.”

-         „Bárki más csapna valami zajt. De te.” mosolyogva emelte égnek a tekintetét.

Összeszorul a szívem. Kit tudja láthatom-e valaha még ezt a csodálatos mosolyt. Vagy örökre vége van itt és most mindenek, ami köztünk van. Bár hogy legyen is, mindegy mennyire fáj, el kell mondanom neki, hogy miért hagyom el. Hogy nem önszántamból taszítom el magamtól, hanem mert nincs más választásom. Mély levegő.

-         „Mia kicsim.”-  érdeklődve nézett rám. Biztosan leolvasta az arcomról, hogy valami nincs rendben.  - „ Valamit el kell mondanom.” - A tekintete rémültre váltott. Nekem meg hirtelen a torkom akadtak a szavak. Kellett egy kis idő mire ki tudtam nyögni. – „El kell mennem.”

-         „Hogy?” kérdezte rémülten.

-         „El kell mennem egy időre.” mondtam újra.

-         „De miért? Nem értelek. Kérlek… „

Nem tudom már magamban tartani. Akarom, hogy tudja. Önző dolog tőlem, hogy fájdalmat okozok neki. De ha megtudja az igazat, akkor talán, nem fog neki annyira fájni, hogy nem láthat többé, mert utálni fog, azért amiért hazudtam neki.

-         „Nem az vagyok, akinek mondom magam.” Vágtam rögtön a közepébe. Elkerekedett a szeme. „Nem úgy értem. A nevem Liam Night, de az életem közel sem olyan amilyennek leírtam. Az akadémia nem olyan hely mint, aminek képzelik az emberek.”  Csak úgy dőltek belőlem a szavak. Mia rémülettől tátott szájjal figyelte, amit mondok. Nem szakított félbe. „Az, amit magamról meséltem igaz, de a szüleim nem autóbalesetben haltak meg. A suli koránt sem hasonlít a megszokott iskolai intézményekhez. Ott ugyanis kiképzés folyik.”

-         „Kiképeznek titeket? Mégis mire?” kérdezte fakó hangon.

-         „Azok ellen, akikre te azt mondanád, hogy mese és csak a gyerekeket ijesztgetik velük. De a való életben a gonosz szabadon jár kel akárhol akármikor. És most elszabadultak. Nem tudjuk visszaverni őket. És hidd el nekem rosszak, nagyon gonoszak.”

-         „Ha. Ha ez mind igaz. Miért nem láttam még soha egyet sem?”

-         „Mert a démonoknak meg van az a képességük, hogy könnyedén felvegyék bármi alakját.”

-         „De hogy kerülsz te a képbe?”

-         „Azt most hosszú lenne elmagyaráznom. A lényeg, hogy el kell mennem. Amíg velem vagy, akár ebben a pillanatban is veszélyben van az életed.”

Nem vártam, meg amíg erre reagál. Már így is túl sok, amit elmondtam neki. Nem akarom, hogy valami baja essen. Itt és most, ez volt a búcsú. Talán soha többé nem látom. Talán holnap már nem is élek, de tudja, hogy miért. Miért tettem, amit meg kellett, hogy tegyek. Az ablak felé léptem, hogy úgy távozzak, ahogy érkeztem. Azzal a különbséggel, hogy a szíven itt hagyom nála. Örökre.

Mia.

A sokktól mereven bámultam, ahogy éppen kilépni készül az életemből feltehetően örökre.  Nem hagyat itt csak így. Nem úgy, hogy nem ígér semmit. Magyarázatot pedig nem ad semmire. Még a saját fülemnek is idegennek tűnt a hangom, amivel utána kiáltottam.

-         „Hé! Vár!

Visszafordult felém. Esküszöm könny csillant a szemében. A szívem majd kiugrott a helyéről. Félelem, harag, bánat egyszerre öntötte el a lelkem.

-         „Nem hagyhatsz itt így! Magyarázatok nélkül.” nyöszörögtem.

-         „Veszélyben van az életed, amíg velem vagy. Hát nem érted?” mondta keményen.

-         „Hát te sem érted?” Az ádáz könnyek kigördültek a szememből és végigfolytak az arcomon. „Szeretlek”  hüppögtem.

Két lépéssel átszelte a szobát s már szorosan tartott a karjaiban miközben gyengéden megcsókolt, majd letörölte a könnyeket az arcomról. Csak annyira lazított az ölelésen, hogy a szemembe tudjon nézni.

-         „Én is szeretlek.” mondta mosolyogva és újra szorosan ölet magához.

A vállába fúrta az arcomat. Hát szeret. Ez volt az első alkalom, hogy ezt hangosan is kimondtuk. A fülemhez érintette az ajkait és suttogva kezdett beszélni.

-         „Szeretlek. Pontosan ezért kell, hogy elmenjek. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha valami bajod esne miattam. Mennem kell, hogy téged biztonságban tudjalak.”

Eltoltam magamtól és hátráltam egy lépés. Komoly erős hangon akartam válaszolni, de az újabb könnyektől csak nyöszörgés lett belőle.

-         „Kérlek ne. Semmi nem választhat el tőled. Még akkor, sem ha az életem a tét. Amíg veled lehetek, semmi sem számít.”

Komoly képpel nézett rám. A zsebében rezegni kezdett a mobilja. Elővette és nyomkodni kezdte rajta a gombokat. Néhány másodperc elteltével a tekintete ijedt lett. A hangja sürgetővé vált.

-         „Ennek örülök. Ugyanis tudják, hogy velem vagy, már téged is keresnek, hogy általad elérjenek hozzám.  Szóval most már nincs más választásod. Velem kell jönnöd.”

-         „Hová? És mi lesz az anyámmal?” annyira megrémültem, hogy csak ilyen idétlen kérdéseket tudtam feltenni.”

-         „Erre most nem nagyon érünk rá.” A szekrényemhez lépett és a fölön heverő táskába pakolni kezdte a cuccaimat. Már éppen kérdezni akartam, hogy mi a fenét csinál, mikor megszólalt.

-         „Írj egy levelet az édesanyádnak. Ne félj. Neki nem esik bántódása. Ő nem tud semmit. És a démonok nem bántanak olyan embereket, akiket később a saját oldalukra tudnak csábítani. Hiszen kik lennének akkor az ő szolgáik.”

-         „Tessék?” hüledeztem.

-         „Mindent elmesélek, csak jussunk ki élve a városból. Bízol bennem?”

Volt valami a tekintetében. Nem tudnám megmondani, hogy mi de arra késztett, hogy szemrebbenés nélkül bízzam rá az életemet.

-         „Bízom.” nyöszörögtem.

-         „Akkor mire vársz még?” Kibámult az ablakon. „Nincs sok időnk.”

Kapkodva kotortam elő egy papírt és írni kezdtem.

 Anya.

Tudom, hogy dühös leszel rám. Tudom, hülyeség amit most teszek. De muszáj, hogy megtegyem. El kell mennem egy kis időre. Ne aggódj értem. Liammal leszek. Sajnálom. Amit tudok telefonálok. Szeretlek. Mia.

-         „Édesem mennünk kell.”

Félbehajtottam a lapot. Körbenéztem hőn szeretett szobámban. Ki tuja mikor jövök vissza. Vagy visszajövök e egyáltalán. Liam a hátára kanyarította a táskát, kézen fogott és a bejárati ajtó felé száguldott velem. Az ajtóba a kulcsos tál mellé tettem a levelet. Anya ott biztosan megtalálja.  A ház előtt parkolt egy autó Liam pedig afelé rángatott. Amit a kocsi ajtói becsapódtak Liam padlógázzal csikorogva lódult neki az útnak. Nem tudtam hová megyünk. Nem tudtam mi vár ránk. Nem tudtam megérjük e egyáltalán a holnapot. De nem féltem. Ahogy összefonódott újainkra néztem és tudtam, semmi más nem számít.

-          Felhagyok az írással! vágtam le a tollat a jegyzeteimre. – Sőt ami azt illeti, felhagyok az élettel is! Legalább nyugtom lesz.  felvettem a tollat a papírhalomról, de csak, hogy az idegességemet levezessem a toll végének való rágcsálással. Undorító szokás! Már majdnem sikerült teljesen leszoknom róla, de most nem tudok koncentrálni.  Másodpercenként nézem a mobilom kijelzőjét, de még mindig semmi. Meg fogok őrülni.   

-          Szívem! mosolygott rám életem párja.

-          Duke hagyjál most! morogtam. De legszívesebben a karai közé bújtam volna, mint egy kisgyerek.

-          Tökéletes epizódot írtál…

-          Jaj, kit érdekel most a sorozat! Hol jár ennek az esze?? Vagy inkább hol jár az enyém?

-          A kölyök tökéletesen játszik ma! mindig tudja mi jár a fejemben. 

-          Tudom, de én nem lehetek ott. nyögtem ki végül, ami igazán bökte a csőrömet.

-          Nem foghatod állandóan a kezét! Nagyfiú már. És tudja mi a dörgés.

-          De…

-          Nincsen semmi de.

-          De… próbálkoztam újra.

-          Fogd be és inkább gyere ide és adj egy csókot. Az majd eltereli a gondolataidat.  vigyorgott Duke.

Lassan odasétáltam hozzá. Minden lépésem óvatos és megfontolt volt, mert még az agyam azt duruzsoltam, hogy Mark ügyes és nem lesz semmi gond, addig tudtam nagyon, jól ha megcsókolom Duke-kot nem leszek képes másra koncentrálni, mert a karjaiban az agyamnak nincs hatalma felettem.  Mintha megint 16 éves lennék. Ó Istenem ki növöm én valaha a szerelem nyújtotta rozsa szín ködöt. Kétlem.  Ám mielőtt odaértem volna megszólalt a telefon.        

Az év utolsó szabadtéri meccse a mini pályán.

Két olyan ellenfél csapott össze, akik a szezon folyamán már sokszor álltak ki egymás ellen. Kiegyenlített küzdelem zajlott ma is. A hideg ellenére a csapatok hozták a legjobb formájukat. Nem lehetett rájuk panasz. Gyönyörű cselek és meseszép gólok.  A meccset Bence és Zsuzsi nyerték 5-4re. Meccse után a másik csapat sztárjátékosát faggattuk arról, hogy mit szól a mai meccshez.

Futball Game: Milyen érzés az év utolsó meccsén vereséget szenvedni?

Márk Csete: Erős ellenféllel volt dolgom és most kivételesen alul maradtam az egyenlő erők küzdelmében.

FG: Ma így alakult a végeredmény, de semmi sincs veszve jövőre revánsot vehetsz még a csapaton.  Milyen taktikát választasz akkor a győzelem érdekében?

M.Cs.: Véleményem szerint ma az volt a hibám, hogy sokat játszottam a labdával, ha egy kicsit komolyabban veszem, akkor ez egy sima győzelem lett volna.

FG: Ezek szerint nem vetted komolyan az ellenfeleidet? Ez lehet az oka a mai vereségnek? Nem gondolod, hogy lenézni az ellenfelet kicsit egoista dolog?

 M.Cs.: Nem tévedés ne essék, én nem nézem le az ellenfeleimet. De tudom, hogy többre vagyok képes.  Én tisztelem az ellenfelet, sőt gratulálok a mai teljesítményükhöz. Hiszen a legjobb játékosuk nélkül, aki mellesleg leckeírása miatt nem léphetett ma pályára nélküle is állták a sarat.

FG: Apropó sár. Gondolod, hogy a mai meccs végeredményét befolyásolja a pálya minősége?

M.Cs.: Véleményem szerint nem. Az ellenfél nagyon összeszokott nagyon fegyelmezett és szép munkát, végzett. 

FG: A foci 90% tehetség és 10% szerencse.  Ma a szerencse az ellenfeleidre mosolygott.  Köszönöm szépen az interjút.  Jövőre remélhetőleg még rengeteg meccsről számolhat be lapunk. Gólban gazdag újévet kívánok.

M.Cs.: Boldog újévet kívánok én is mindenkinek. :D

Rövid összefoglalónk a mai mérkőzésről véget ért. De jövőre sem hagyjuk magukat futball hírek nélkül.  Boldog Újévet Mindenkinek. :D  

Egy új film amit egy sikeres könyv ihletett.

Hát akkor kezdjük az elején. Suzanne Collins regénysorozata talán az ami a legjobban eltalált utópiát mutatja be. Első hallásra az unalmas sablonos kép villan be e gondoltainkba. Megint egy elcsépelt jövőkép gazdagok szegények és az őket elválasztó szögesdrót kerítés. Aztán ahogy az ember olvasni kezdi már a harmadik oldalon rájön, hogy ez koránt sem hasonlít az eddig elképzelésekre. Persze a korlát megmarad mert aki szegény az annyira szegény, hogy minden meg kell küzdeni, hogy éhen ne halljon, aki viszont gazdag a piszkosul gazdag és bármit megtehet. És tükrözi akár a mai szokásokat is hogy mit kíván az ember nézni a tv-ben. Igen a valóságsohw mindig hódít. Még akkor is ha gyerekek vívnak élet halál harcot egymással.

Az a nyers elegancia amivel a történtet végig magával ragad hihetetlen. És minden meg van benne ami egy manapság divatos könyv elengedhetetlen kelléke : harc, intrika, viszonzatlan szerelem és persze a szörnyek. Hiszen szörnyek nélkül mit ér manapság egy sztori?? 

Lássuk röviden a cselekményt. Figyelem!!!!! Spoiler!!!!

Kiindulási színhelyünk a 12. körzet. Talán az egyik legszegényebb Katniss Everdeen itt éli mindennapjait húgával édesanyával és a legjobb barátjával Gale -le mígnem eljön az aratás napja amikor kiválasztanak minden körzetből egy 12-18 év közötti fiút és egy lányt hogy megmérettessék az éhezők viadalán. Aki túléli soha többé nem lesz gondja semmire mert olyan gazdag lesz. De csak egy maradhat életben. Minden gyerek ne annyiszor szerepel az edényben ahányszor élelemadagért feliratkozott és az életkora előrehaladtával mindig eggyel többel. Így van aki csak egyszer de van aki negyvenkétszer szerepel a kiválasztóedényben. Így nagy meglepetést okoz hogy a kis Primet akinek ez az első kiválasztása és csak egyszer szerepel a neve kiválasztják. Katniss önként jelentkezik hiszen nem hagyhatja hogy a húga az arénába kerüljön. A körzet másik kiválasztottja Peeta Malark lesz. Így ők ketten indulnak a Kapitoliumba részeges mentorukkal akiről később kiderül, hogy nem is olyan rossz ember és kiváló tanácsai vannak. Hiszen ő már megnyert egy ilyen viadalt. 

Peeta és Katniss egy hétig teljes fényűzésben élnek még felkészítés folyik. A csapat akikkel együtt dolgoznak felejthetetlenné teszik az a fiatalok bemutatását. Lángoló ruha. frappáns  beszédek és egy interjú ami minden megváltoztat sőt örökre megbélyegzi két főhősünket. Peeta ugyanis élő egyenes adásban vall szerelemet Katniss nek ezzel aztán ők lesznek a "12. körzet elátkozott  szerelmesei" amivel nemcsak a nézők de az elnök figyelmét is felkeltik. Hiszen egy olyan viadalon vesznek részt ahol 24 gyerekből csak EGY térhet haza győztesként.

Katniss a viadal kezdetén elveszíti Peeta-t és ahogy a napok telnek, hogy úgy érzi a fiú elárulta mert rájön hogy beállt a hivatásosok közé akik öt akarják kivégezni, hogy pedig mikor a fiú megmenti az életet akkor úgy érzi, hogy már teljesen össze van zavarodva.

Mikor azonban bejelentik, hogy ha egy körzet mind a két játékosa életben marad a végén akkor mind a ketten hazamehetnek. Katniss tudja, hogy Peeta bajban van mert kihallgatott egy beszélgetést így aztán a keresésre indul. Ám mikor rálel a fiú nagyon rossz állapotban van. Gyógyszerre van szüksége, hogy életben maradjon. Ám a gyógyszer egy helyen lehet megtalálni. Katniss-nek el kell menni a lakomára ahol majdnem biztos, hogy a halál vár rá, de mint kockára tesz és egy kis segítséggel megszerzi amire Peeta-nak a legnagyobb szüksége van. 

Majd a barlangban szórakoztatják a közönséget, hiszen a színlelt szerelem látszat fenn kell tartani csókok csattannak el. Ám valóban színlelt ez a szerelem? Peeta számára biztosan nem ám Katniss nem tudja eldönteni, de valamit érez Peeta iránt csak még magának is fél bevallani.

De eljön a végső játék, és már csak ketten maradnak. Ekkor újra bejelentik, hogy csak egy győztes lehet. Katniss és Peeta nem tudja megölni a másikat így a szerelem nevében öngyilkosságot próbálnak elkövetni, de az nem lehet, hogy a viadalnak nem lesz győztese, így kivételesen két győztes avatnak.

És azt hinnék, hogy ezzel vége a megpróbáltatásoknak. Hát nagyot tévedünk, mert csak most jön a java. 

Folyt köv.: A Futótűzben. :D :D

Nagyon jó történet. Nagyon jól kidolgozott karakterek. ÉS ha film fele ennyire lesz jó mint a könyv, hát már megéri megnézni :D

Az előzetes itt lehet megnézni. :D

www.youtube.com/watch

Ha Szeptember akkor újra Vámpírnaplók.

ÓÓ Igen a harmadik évad. Ki gondolta volna, hogy ennyit megél egy agyoncsépelt Vámpíros sorozat. És láss csodát. Bár a csatorna nézettségi mutatói nem érik el a második évad első részét, mégis reményekkel teli futnak az új részek.

03x01 Az én születésnapom

Elena születésnapja. Caroline aprócska bulival kedveskedik barátnőjének. De a lány ismerve az apró új értelmet nyer. A Salvatore ház csordultig telik emberekkel. "Őrült tivornya" várható. A partin az ünnepelten kívül mindenki jól szórakozik. Elena egy hónap elteltével sem adja fel Stefan keresését, mert tudja, hogy még van rá esély hogy visszaszerezze Klaus karmaiból. Ám így újra az életét kockáztatja. Mert ha Klaus rájön, hogy életben van akkor újra kezdetét veszi az "Elena vadászat." És akkor hiába volt John halála. 

Damon Ric társaságában folytat nyomozást a hírek alapján. Damon tudja, hogy Stefan az aki az embereket lemészárolja felismeri a jeleket.

Mindeközben Stefan és Klaus egy vérfarkas falkát keres. S hogy megtudják a búvóhelyüket el kell hogy kapják a falkavezért, aki némi játék és szenvedés után el is árulja a farkasok hollétét. Egy besúgó Klaus tudomására adja, hogy Damon közel jár hozzájuk, ezért aztán meg kell, hogy fenyegessék. Stefan önként vállalkozik a feladatra. Visszatér Mystic Falls-ba és Damon tudomására hozza, úgy hogy felfogja végre, hogy hagyjon fel a kutatással és a hatás kedvéért végez Damon riporter barátnőjével a fivére szeme láttára.

Damon úgy érzi teljesen elveszett a régi Stefan. De Elena ezt még mindig nem akarja felfogni.

Jeremy még mindig látja halott barátnőit sőt egyre gyakrabban jelennek meg előtte. Matt-tel kötött új barátságát használja, hogy megtudja miért járnak hozzá a szellemek.

Tyler és Caroline elég forró hangulatban távoznak az Elenanak rendezett partiról. És igen ott kötnek ki ahol már régóta vártuk.

Elena-t egy ismeretlen szám hívja ám senki nem szól bele. De a lány érzi, hogy Stefan az aki felhívta és bár egy szót sem szól Elena biztosítja arról, hogy még mindig szereti és hogy minden rendben lesz.

Majd hopp ugrunk egyet és Lockwood mama rájön, hogy Caroline egy vámpír és huss már véget is ért a harmadik évad első része.

Izgalommal teli egy hét várakozás és már újra élvezhetjük az újabb és mostanában elég véres epizódokat.

03x02 A Hibrid.

Már a cím is elég sokat sejtet. És mint tudjuk a sejtések általában beigazolódnak.

Folytatódik Stefan üldözése, csak éppen most Elena egyedül akar nekivágni mert Damon közölte vele, hogy felejtse a testvére már nem az akit a lány megismert, Stefan most már egy gyilkológép aki ártatlan embereket öl Klaus kedvéért. De Elena nem tud és nem is akar hinni Damon-nek. Tyler elmondja neki, hogy merre találja meg a egyes falka búvóhelyét. Ric kénytelen Elenaval menni hiszen nem hagyhatja, hogy a lány egyedül kószáljon egy erdőben ahol vérfarkasok tanyáznak ráadásul telihold lesz és még Klaus és Stefan is ott ólálkodik. És mint tudjuk Klaus úgy tudja, hogy megölte a hasonmás.

Jeremy megkéri Matt-et, hogy segítsen neki kapcsolatba lépni Vicky-vel. A fiú vonakodik de mégis belemegy ám később furcsán alakulnak a dolgok. Jeremy beszél Vicky-vel, majd hirtelen megjelenik Anna is és ellent mond kéri Jeremy-t nem bízzon a másik lányban.

Elena az erdőben visszaadja Ric-nak a halhatatlanná tévő gyűrűt s közben biztosítja arról, hogy egyáltalán nem felesleges. És akkor hopp Elena repül egyet és egy tóban köt ki ahová Damon vágta bele az érthetetlensége miatt. Igen Ric elárulta a lányt, de csak azért, hogy biztonságban tudja.

Még a hármas fogat sétálgat az erdőben addig Klaus és Stefan a vérfarkasokat próbálják átalakítani. Az első egyed nem úgy sikerül ahogy annak lennie kellett volna. A falkavezér elrohan és Stefan kapja a megtisztelő feladatot, hogy visszahozza az életéért cserébe. Mert a verekedés közben megharapja a vérfarkas. És mint  azt már jól tudjuk csak Klaus vére az egyetlen ellenszer. Eközben Klaus folytatja amit elkezdett. Minden farkast át akar alakítani.

Miközben Stefan a farkast keresi majdnem szeme találkozik a mi kis kiránduló brigádunkkal. Nem jó ez így. Aztán pik pakk besötétedik és máris feljön a holt. A teli hold. Megint jön a fussunk, mert ez így nem jó nagyon nem jó. Aztán szokás szerint Elena megint bénázik és egy farkassal találja szemben magát. Damon mint azt megígértette a lánnya, hogy ő lesz a csali eltereli a farkas figyelmét és elviharzik az erőbe.

Tyler felelősségre vonja az anyát azért, hogy mit tett Caroline-nel. Mrs Lockwood nem érti fia felháborodását mindaddig még a fiú le nem viszi őt a pincébe és végig nem kell néznie amit Tyler farkassá változik.

Az erdőben persze Damon egyedül kóvályog míg rá nem veti magát a megvadult farkas. Megy a csihi puhi még nem Damon vesztésre nem áll és akkor megjelenik Stefan és kitépi a farkas szívét. Megható beszélgetés következik arról, hogy Stefan nem fog visszamenni, hogy Elenát meg kell győznie Damon-nak, hogy adja fel, mert nincs tovább.

Még a kocsiban ücsörögnek Damonra várva Elana meggyőzi Ric-ket, hogy egyáltalán nem úgy van, ahogy ő gondolja. Nem reménytelen ember sokkal inkább csak elveszett. Elveszett mint ő és Jeremy. Pontosan ezért kell összetartaniuk, mert csak egymásra számíthatnak. Miután Damon megérkezik a jelentőségteljes pillanat Elena pont oda néz ahol Stefan áll de persze addigra már a fiú nincs ott mégis érzi a lány a jelenlétét.

Klaus meg van róla győződve, hogy mindent úgy csinált ahogy kellett. Megtörte az átkot, megölt egy farkast egy vámpírt és a hasonmást. Hupsz!! Itt csúszott hiba a számításba. Ezért vadult meg az összes átalakított hibrid, mert a hasonmás él és virul. Sőt közelebb volt hozzá mint azt Klaus gondolni merte volna. Nem maradt más "bajtársa" csak Stefan. Aki jól álcázza a harapást, mert különben nem tudná elrejteni, hogy Elena nem halt meg. Klaus végül ad a véréből, csak hogy továbbra is a szolgálatában tudja Stefant.

És végül a kedvenc részem a második epizódból ez a párbeszéd. Elana és Damon között.

"E - Komolya?

D - Tévedtem.

E - Részeg vagy?

D - Nem! Azt hittem Stefan elment, de tévedtem.

E - Láttad őt? Damon, jól van?

D - Nem nincs jól. Elena! Egy kibírhatatlan mártír akit seggbe kell rúgni... De megmenthető.

E - Mi történt odakint? Meggondoltad magad?

D - Meggondoltam magam, mert mindazok ellenére, hogy megváltozott az öcsém még mindig nem hagy meghalni. Szóval azt hiszem ennyivel tartozom neki. Segítek őt visszahozni.

E - Köszönöm.

D - De mielőtt megtenném, válaszolj egy kérdésre. Mi késztetett arra hogy te is meggondold magad?

E - Mire gondolsz?

D - Annyira ott akartál maradni, aztán csak úgy feladtad. Szóval miért gondoltad meg magad?

E - Megtámadtak. Damon

D - Volt egy táskányi fegyvered és egy tanár egy halhatatlanná tévő gyűrűvel. Folytathattad volna.

E - Túl veszélyes volt.

D - Amúgy is túl veszélyes volt. Szóval miért??

E - Miért vagy ilyen?

D - Miért gondoltad meg magad Elena?

E - Nem akartam, hogy bajod essen, oké? Én... Aggódtam érted.

D - Köszi 

E - Igen aggódtam érted! Miért akartad, hogy kimondjam?

D - Mert mikor visszarángatom az öcsémet a szakadék széléről és visszahozom őt neked. Azt akarom, hogy emlékezz, mit éreztél, mikor nem volt itt. Jó éjt Elena. "

Na igen. Most akkor hogy is vagyunk??

És akkor a legvégére marad még a java. Mert az utolsó pillanatban betoppan még Caroline apja. Wáó az meg honnan keveredett ide? És miért is nem hallottunk róla eddig?? És miért is akarja kicsinálni a lányát?? Majd a jövőhéten kiderül. :D :D 

Egy kis filmajánló.

2008-ból a Keith nevet viselő amerikai romantikus dráma. Első ránézésre egy tipikus amerikai tini filmmel találjuk, szemben magunkat gondoljuk. Ám a látszat mit oly gyakran most is csal. Vegyük csak sorba.

Natalie Anderson teljes életet él. Megvan mindene, amire egy végzős gimnazistának szüksége lehet. Népszerűség, tuti pasi, rengeteg barát, ösztöndíj a Duke-ra az állam egyik legjobb egyetemére és szenvedély a tenisz iránt. Mindaddig boldogságban úszó tinédzser, mígnem egy napon labortársául nem kapja Keith-t.

 Keith elfogadta a sorsát… Különös ragaszkodásával a régi autókhoz és flegma nem törődöm jelenségével a lúzerek közé sorolják őt az iskolában.

Natalie eleinte csak azért lóg együtt a fiúval, mert jó jegyet szeretne a kémi vizsgára. Ám hamar rá kell jönnie a fiúnak érdekes hobbijai, vannak, ami valahogy különösen vonzza őt magát is. Bármikor megtehetné, hogy nem megy vele mégis minden alkalommal egyre jobban hatja a kíváncsiság. Egyre közelebb érzi magát a búsképű lovaghoz, aki azonban soha nem árulja el az igaz. Sem magáról sem arról mit is fognak éppen csinálni együtt. Nataliet annyira megbabonázza Keith, hogy gyere, több időt tölt vele hazudva a barátjának csak, hogy még jobban megismerhesse a fiút.  Ám a játékok egy idő után már inkább rémisztőek mintsem szórakoztatóak. Az első elcsattant csók után a fiú megváltozik. Mintha komolyan megnyílna a lánynak ám ez nem igaz. Őt csak egyetlen cél hajtja. Keith napokra eltűnik, senki nem tudja, hol van. A lánynak hazudott a címéről így nem tudja felkeresni.  Nataliet egyre jobban frusztrálja, hogy nem hall Keith felől semmit.  Nem tud sem a tanulásra sem a teniszre koncentrálni. Szinte elveszettnek érzi magát a fiú társasága nélkül. Mígnem Keith újra fel nem tűnik asz iskolában és minden össze nem kuszálódik még jobban.  Végül Natalie mégis megtalálja a fiú házát. Kiderül, hogy csak az édesapja van vele. Keith nem hajlandó beszélni a lánnyal, aki kétségbeesésében elbújik a furgon platóján. A fiú elhajt a dombtetőre mit sem sejtve milyen potyautast szállít. Natalie-ban megvilágosodik az érzés, hogy beleszeretett a fiúba. Nem érdekli, hogy nem mond igazat sem az, hogy hol lesz jövőre. Egyszerűen csak vele akar lenni. Hogy bizonyítsa érzéseit lefekszik Keith-szel azt remélve, hogy így a fiú is felvállalja majd az érzéseit. Ám nagyot kell csalódni. Egy világ omlik össze Natalie-ban mégis megvilágosodik, hogy nem is azt teszi, amit igazán szeretne. A mesés álomjövő. Az egyetem. A tenisz. Ez mind nem az ő álma. Csak Keith-re tud gondolni. Abban a pillanatban mikor megtudja, miért ilyen a fiú amilyen már minden világossá válik számára. Hogy miért viselkedett bunkón, hogy miért tett úgy mintha semmi sem történt volna azon az estén, a furgon platóján.

Mert Keith elfogadta a sorsát. Mindaddig a pillanatig nem akart semmit sem még Natalie-t meg nem ismerte. És már csak egy kívánsága volt. Még egy kis időt szeretett volna.

A tanulsághoz és a film lényegének a megértéséhez szükségünk van Natalie és Keith utolsó párbeszédére.

-           -„És hová megyünk?

-          -Határ az égbolt… Eddig nem hazudtam neked most nem kezdem el.

-          -Sárga furgon légitársaság. Utas neve: Keith. Honnan: Innen. Hová: Akárhová. Mit csinálunk? Igazából?

-          -Ez a búcsújelenet…

-          -Nem az. Oké.

-          -Rajta Zetterstrom. Sikerülni fog.

-          -Oké. Ébredj fel Natalie! Nem érted, hogy mi történt?

-          -Nem.

-          -Neked szép életed volt. Nekem meg szar. Nagyon gyűlöltelek. Tönkre akartalak tenni. Azt akartam, hogy te is szenvedj. ÉS pontosan ezt tettem. Na, ez milyen búcsú?

-          -Elég béna.

-          -Fogd fel Anderson. Megdugtalak. És jó volt dugni téged.

-          -Jó megdugtál… Na, és? Mert én szeretkeztem veled. Próbáld újra! Próbáld újra!

-          -Végiggondoltam előbb megyek, kit érdekel. Talán még jó is így. Az élet amúgy is szar. De jöttél te és az egész fura lett. ÉS te olyan csodálatos vagy. És én.

-          -Mondd! Mondd!

-          -Csak még egy kis időt akartam. Na, szóval. Te vagy a legrosszabb, ami valaha történt velem. Ég veled partner.

-          -Veled maradok, amíg el nem mész. Nem érdekel, mennyi időnk van. Felfogtad te hülye!”     

  Mindig arra kell, gondolunk amit Natalie mondott. Ne az érdekeljen bennünket, hogy mennyi időnk van együtt. Évek, hónapok, hetek, napok, órák vagy csak percek. Arra kell gondolnunk, hogy azt az időt együtt kell eltöltenünk. Boldogan. Mert, hogy nem tudhatjuk mit, hogy a holnap.  Minden pillanatot meg kell ragadni, hogy aztán boldogan elékezzünk vissza milyen jó is volt. Mert azt, amit megtettünk az- az emlékeinkbe vésődik. Az emlékeket pedig senki sem veheti el tőlünk.  

Ha pontoznom kéne akkor 5 –ből 5 pontot adnék. Az igaz, hogy maga a film nem a legjobb a történet szál miatt, de a színészi játék  Jesse McCartney és Elisabeth Harnois főszereplésével nagyon élethűen adja vissza a film igazi mondandóját.

Mindenkinek ajánlom, mert nagyon tanulságos.

Sucker Punch azaz Álomháború.

 Az év talán legjobban várt filmje.

Zack Snyder által endezett igen csak sok millió dollárba kerülő filmje azonban nem hozta meg az elvárt nagy durranást és sikert. Vártam én is a megjelenést aztán nyomás a moziba. Nem mondom, hogy csalódtam a filmben, de azt sem, hogy eget rengető lett volna. Nézzük akkor szép sorjában.

Az első és legfontosabb. Ne higgy el mindent, amit összefirkálnak róla. Mert igen csak lehúzó kritikával illették szegény produkciót. Ha vártad menj el és nézd meg azután, már magad is el tudod dönteni, hogy jó volt vagy sem.

Szerény véleményem szerint, ha a butácska történet vesszük alapul, nos, igen. Hát ennél biztosan lehetett volna kifinomultabb és letisztultabb. A kusza szálak követése nem ajánlott, mert mire rájössz, hogy van véget ér a film. A párbeszédek, na, igen. Hát azon kellett volna még dolgozni nem keveset.

A sztori lényege nagyvonalakban: Egy elmegyógyintézetben lakó lányok szökési kísérlete. De egy juthat ki élve. Az álmok, amik nem is álmok, merthogy a lánynak csak tévképzetei vannak ahová később már a többieket is odaképzeli, hogy együtt harcoljanak. Feltűnik a filmben sok hasonlóság más filmekből, de ezt meghagyom. Had törjétek a fejeteket egy kicsit. De ami nem hagy nyugodni. A lányok soha egyetlen karcolást sem szenvednek, pedig ütik ám őket rendesen. Bár ha jobban belegondolok a képzelt határa végtelen. Így hát máris megvan a megoldás erre a kérdésre is.

De van ám a filmnek jó oldala is. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a célközönségnek tuti bejönnek majd a lengén öltözött dögös csajok. Ott a pont. Látvány az, ami igazából megmenti a filmet és a hátán viszi. Mert erre igen is adtak és nem sajnáltak áldozni. A harc jelenetek ütősek a mozdulatok rettentő profik. Mindez megspékelve hihetetlen jó zenékkel. Ott a következő pont. Mert ezeket nagyon eltalálták. Szóval, aki nem a csajokon tátja, a száját az megteszi az akció jeleneteknél.(Amit megjegyzem a csajok nyomtak majdhogynem végig.)

Egyszóval a történetben lehet csalódni, de a képi világ az visz mindent.

5/3,5

Hihetetlen de milyen gyorsan eltelt egy hónap. :)

Jövőhéten végre új Vamire Diaries részt nézhetünk. Már alig várom. A Bemutatóból ítélve nagyon jó lesz. Már lassan mindenki megjelenik Mystic Falls-ban.

Tehát 9.-én jelentkezem az összefoglalóval.

TVD forever

Tizenhárom okom volt…

Egy nagyon jó könyv. Szívszorító, megdöbbentő mégis elgondolkoztató olvasmány. Nem tinédzsereknek szóló történet még is ajánlanám minden korosztálynak.  Fontos problémára hívja fel a figyelmet. Nálam szerepel a toplistám első öt helye között. 5/5

„Clay Jensen semmit sem, akart tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt - gondolta -, magával kellett volna vinnie a titkát. Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ö neve is elhangzik a kazettákon és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért. Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat... és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.”

 Így írják le a könyvet az online könyváruházak néhány mondatban.  Én kicsit bővebben fogalmaznám meg.

Be kell, hogy valljam én másodszorra értettem meg a könyv mondanivalóját.  Amikor először olvastam csak tátott szájjal rohantam végig a sorokon.  Egy délután kiolvastam aztán percekig ültem magam elé nézve majd a polcra tettem a könyvet. Már akkor is tetszett, de nem éreztem át. Most újra a kezembe vettem. Nem az volt a cél hogy minél hamarabb elolvassam. Figyeltem a sorokra és a mögöttük megbúvó jelentésekre.

A könyv felépítése nem a legegyszerűbb. Egyszerre olvassuk Hannah történeteit melyek mind valahogy kapcsolatban állnak egymással és Clay gondolatait érzéseit.  Ám ez nem zavaró, sőt így tudomást szerzünk arról is mi játszódik le a fiúba. A fiúban, aki szerette Hannah de nem volt elég bátorsága, hogy ezt bevallja neki. Inkább hitt a pletykáknak, mint a saját szemének. Amikor azonban rájött, hogy nem érdeklik a pletykák és a hazugságok, akkor már késő volt. Hannah már döntött és senki nem tudta őt megállítani.

Tizenhárom történet szorosan kapcsolódva egymáshoz vezet oda, hogy Hannah eldobja magától az életet. Ám Clay története eltér a többitől. Ő nem azért szerepel a listán, mert hatással volt a lavinára. Ő csak egy történet előtt volt a lánnyal. Hannah nem hibáztatja a fiút. Clay mégis úgy gondolja talán tehetett volna valamit. Talán ha Hannah megnyílik előtte. Talán ha azon az estén nem hagyja ott a buliban, ahogy a lány kéri. Talán ha észrevette volna az apró jeleket. Talán ha elég bátor lett volna. Talán, talán Hannah még most is élne.

Ahogy hallgatja a kazettákat és közben járja a várost eleget téve a lány kérésének egyre csak súlyosabban érzi, hogy tennie kellett volna valamit. Hogy mégis csak hibás ő is. Egyre több emlék tör fel benne, amiből tudja jelen volt Hannah életében. Talán még jobban, mint bárki más. Ő megmenthette volna. Ha az a sok, ha nem lenne. De van. De vajon Clay tényleg meg tudta volna menteni Hannaht? Vagy a lány már eldöntötte és véghez is viszi tűzön, vízen a tervét? Ez már sohasem derül ki.

Sok gondolkozni valót ad nekünk a könyv elolvasása. Vajon min hatással vagyunk más életére? Meglátjuk azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy nincs minden rendben? Ha látjuk, teszünk ellene valamit? Vagy csak elsétálunk azt mondogatva, hogy „Semmi közünk hozzá”? Vajon bátorság kell ahhoz, hogy véghezvigyük azt, amit elterveztünk?

Sajnáljuk a lányt vagy vessük meg, azért mert a könnyebb utat választotta? De vajon tényleg a könnyebb utat választotta azzal, hogy öngyilkos lett? Én úgy gondolom ahhoz, hogy valaki idáig jusson lehet, hogy elég egyetlen egy rossz döntés vagy mondat. De bátorság kell ahhoz, hogy meg is tegye. És akkor vége. De csak számára. Akiket viszont maga mögött hagy csak a kérdések maradnak. „Mi lett volna ha?”           

Én mindenki figyelmébe ajánlanám ezt a könyvet. Főleg a középiskolásoknak. Ők nem érzik annak a súlyát, hogy egy pletyka vagy egy rosszul időzített mondat milyen hatással lehet a társukra. Ám a könyv elolvasása után lehet, hogy jobban meggondolnák, hogy mit mért tesznek. A felnőttek pedig talán jobban odafigyelnének az árulkodó jelekre. Mert ilyen esetek sajnos nem ritkán fordulnak elő a való életben is.

Aki még nem látta ajánlom, hogy ne is nézze meg.

Kicsit lemaradva, ugyan mert nem mostani film de én szeretem a régi elvont filmeket megnézni. Csupán tanulás céljából.

2006-ban készítették ezt a csodát. Ian Somerhalder  és Kristen Bell főszereplésével ami a Pulse nevet viseli magyarra fordítva pedig a Mezsgye nevet.  Azt hittem, amiben ők játszanak, csak jó lehet. Ismerve általuk, jó néhány filmet és sorozatot. Bakot lőttem.  Nem kicsit. Óriásit. Ez egy tipikusan olyan film, ami hatalmas alapötlettel rendelkezett, de adtak hozzá egy a bugyuta történetet és kész a katasztrofálisan rossz film. 5/1

Vegyük csak akkor sorra.

„Képzeld el, hogy a modern, drót nélküli technika lehetőséget teremt egy másik világgal való összekapcsolódásra. Képzeld el azt is, hogy az a másik világ átjáróként használja ezt a technikát a mi világunkba. És ez a kapcsolat nem zárható le. Amikor bekapcsolod a mobilodat, vagy elolvasod az e-mailjeidet, akkor elindulnak feléd a másik világból, megfertőznek és elveszik azt, ami nekik már régen nincs - az életet.”

Ez lenne hát az alapja a filmnek.  Nem rossz ugye? Rengeteg jó dolgot ki lehetett volna hozni belőle. Ám a végeredmény cseppet sem az, amire ebből következtetnél.

„Egy baráti társaság minden tagja a világvége eljövetelét ígérő e-maileket kap, miután egyik barátjuk öngyilkosságot követ el. A leveleket elolvasó fiatalok sorra mély depresszióba esnek. Egyedül Emily nem látta az üzenetet és most versenyt fut az idővel, hogy a gonosz erőkkel szembeszállva megakadályozza barátai további öngyilkosságait.”

Csapjunk hozzá egy ilyen sztorit és kész az unalom.

Az első és legfontosabb. Még csak nincs is benne Emily. Hihetetlen ugye? Na, be akkor lássuk a történéseket. Aki mégis megnézné, az vigyázzon, mert innentől

Spoiler részekkel lesz megtűzdelve a történet.

Rögtön az elején érezzük azt, hogy ez már nem az lesz, amire számítunk. Úgy indulunk, hogy világos nappal rohadt sötét van egy egyetemen. Mi meglepő fordulat. Majd egy könyvtárba megyünk, ahol szintén az orrodig sem látsz már alapból. Hát kérem, ha hűek lennénk a valósághoz, akkor az elején még világos lenne. Mert a könyvtár, olvasásra szolgál azt meg vak sötétben elég érdekesen lehet művelni. De egyszer csak hopp potyogni kezdenek a könyvek. Váó. Mit csinál emberkénk? Hát persze, hogy oda megy és nézegeti ki áll a háttérben. Tipikus idegesítő vérfagyasztó zene, ami ha nem tudnánk, mi következik még hatásos is lenne és akkor puff elkapta a szörny a srácot. Egyből ugrunk, tovább egy bárba ahol mindenki jól érzi magát minden szép és jó. Unalmas percek Kristennel.  Aztán a csaj egy 10perc szenvedés után eltelt egy hét felkeresi az előbb a könyvtárban bóklászó fiatalembert, aki éppen felköti magát egy telefonkábelre.  Innentől felpörögnek az események. Na, jó nem csak viccelek. Végig vontatott az egész. Telik az idő. A baráti társaság egy platformon chatel mikor hopp Josh ( a telózsinoros aki két napja kiveszett az élők sorából) üzenetekkel bombázza a társaságot amikben segítséget kér. Aztán tiszta unalom az egész mindenki megnézi azt a hülye videót, amiben öngyilkosságok vannak, aztán kedvet kapnak, hogy ők is megtegyék. Érdekes, hogy akiket elkapnak az árnyak nem halnak meg rögtön csak ki, hogy kedve szerint. Cuki. A történet közepe tályán felbukkan Ian szokásos bozontos kinézetével, mint lepukkant hacker és pik pakk rájön a rejtély nyitjára. Na jó segítségére van Josh videó naplója is mert abban minden benne van. Menekülnek, rohangálnak, feltöltenek, rémüldöznek. De a legjobb, ha mindent leragasztasz piros szigetelő szalaggal életben maradsz. Nagyon eredeti. Mert mindenki tart otthon úgy pár száz köteg kihangsúlyozom piros szigetelő szalagot. Vicces nem? A szörnyek ugye természetesen megszállják a város rendszerét. Telefonhálózat, internet itt jön, a bökkenő internet egyenlő világháló egyenlő akkor mindenhol ott vannak, de ez most nem lényeg csak érdekesség. Ha a szemükbe nézel neked annyi. És most jön a legjobb. A hálózat a kulcsa mindennek. Azon keresztül jönnek át a lélekszívó szellemek nem is tudom, igazából minek is nevezzem őket. De olyan jó szituáltak, hogy az áramtalanított monitoron is meg tudnak jelenni. Nem semmi mi? De az, mert és végre elérkeztünk a másfél órás unalom végére. Ahol nincsen jel (semmilyen jel internet, telefon satöbbi.) ott nem tudnak, megjeleni.  Na de kérem, ha már egyszer használták az átjárót mi a csuda akadályozza meg őket abban, hogy akkor és ott legyenek, ahol akarnak? Egy bunkerek város képével zárul a történet.

S hogy kedvet csináljak, ennek van még két további rész. Amit én szerény személyem még nem látott, de ebből kifolyólag nem is fog megnézni. Horror filmként van feltüntetve, de semmi ijesztő nincs benne. Még csak az érzés sem. Semmi. Ám tanulságnak mégis pompás. Ilyen filmet soha az életben ne nézz meg.  Egy szó mint száz ez a film nem került fel a top listámra.                 

Történet arról hogyan lehet egy rossz döntést hozni egyetlen perc alatt. :)

Csak egy csók.

Éreztem a gyomromban azt a bizony fajta kellemes bizsergést. Micsoda? Álljunk csak meg egy pillanatra. Sebastian nincs is New York –ban.  Még éppen idejében pattant fel a szemem és tértem vissza a valóságba ahhoz, hogy eltoljam magamtól a felém hajló arcot.

-         „Patrick mit csinálsz? Megőrültél?”

-         „Miért lennék őrült?”

-         „Azért amit éppen el akartál követni.”

-         „Nem úgy néztél ki, mint aki nem akarja.”

Nem úgy néztem ki. Nem úgy néztem ki. Háborogtam magamban.  Ezt most tényleg komolyan gondolja? A két tenyere a fejem mellett támasztotta a falat. Kényelmetlenül közel voltunk egymáshoz. Nem azért volt kínos a közöttünk lévő csekély távolság, mert most épp fel voltam háborodva. Nem korántsem azért. Sokkal inkább a megmagyarázhatatlan vonzódás miatt, amit éreztem. Legszívesebben még közelebb húztam volna magamhoz, hogy még egy milliméternyi távolság se legyen közöttünk.  De nem tehetek ilyet. Brooke a legjobb barátnőm. És ráadásul ott van még Sebastian is. Megpróbáltam keményen nézni Patrick szemébe, ami nem nagyon ment, mert mindig is elvarázsolt éjfekete tekintete.

-         „Tudod, hogy nem akarhatom. Sőt ami azt illeti, te sem akarhatod.”

-          „Miért ne akarnám? Hiszen gyönyörű vagy és …”

-         „És mi van Brooke-kal?”

-         „Mi lenne? Azt hiszed, hogy ő nem tette már meg ezt mással?”

-         „Akkor miért vagy még mindig vele?” fintorogtam.

-         „Nem tudom.”

Megint nézett rám azzal a kiskutya tekintettel mintha arra várna, hogy igent mondjak neki készen bármire. Az a baj, hogy ha a szívemre hallgatok. Akkor engedek neki. Mert gyenge vagyok. Vagy, mert egy ideje már kerülgetjük egymást. Hiszen Brooke és Sebastian is rengeteget van távol. Mi meg együtt ütjük el az időd. Így kerülhettem most ebbe a helyzetbe. Egy olyan kínos helyzetbe, amiből csak én jöhetek ki rosszul.

-         „Miért csinálod ezt Emily?”

-         „Mit csinálok?” Kezdem nagyon elgyengülni.

-         „Miért állsz ellen?”

-         „Ellenállok?” kérdéssel a kérdésre ezzel lehet a legjobban hárítani.

-         „Igen. Tudom, hogy akarod. Tudom, hogy nem jó neked, hogy folyton egyedül vagy.”

-         „Én meg azt tudom, hogy igazad van.”

-         „Akkor miért? Adj egy jó okot arra, hogy miért ne tegyem?”

-         „Mondjuk, mert holnap elutazom.”

-         „Hová mész?” kérdezte.

-         „Los Angelesbe forgatni.”

Igen, igen. Én holnap L.A.-ba repülök. ÉS ott vár rám Sebastian. Nem tehetek vele ilyet. Nem.

-         „Em…” nyögte halkan. „Csak egy csók.”

-         „Csak egy csók?”

-         „Igen.”

-         „Nem. Nem Patrick ez nem csak egy csók.”

-         „De…”

-         „Csak egy csók, ha nem ismerjük egymást. Csak egy csók, ha berúgtunk volna, és nem lennénk ura a helyzetnek. Csak egy csók, amivel megcsaljuk a párunkat. Csak egy csók, ami egy hosszú barátságot döntene romba.”

-         „Nem kell, hogy bárki is tudjon róla.

Mivel máshogy nem tudtam szabadulni tőle csak, úgy ha kibújok a keze alatt és elmegyek. Amikor elléptem mellette már hullottak a könnyeim. Megszakad a szívem, mert tudom Brooke, hogy bánik vele, hogy velem hogy bánik Sebastian.  Egyet tudtam csak lépni mikor elkapta a kezem és visszarántott magához. Már nem kérdetett. Nem várt semmire. Lecsapott és szenvedélyesen megcsókolt. Kihullott minden, ami a kezemben volt és mohon túrta a hajába, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Aztán az egy csókból másnap reggel ébredtem fel ruha nélkül az ágyában. ÉS akkor már hiába hullottak a könnyeim. Már késő volt józanul gondolkozni.     

Az utolsó rész egy nagyobb szünet előtt. Igen a hír igaz csak április 7.-én jön az új rész. Ám ez a mostani feledteti, velünk a rossz hírt mindaddig még nézzük. Az utolsó pillanatban ugyanis felbukkan, de ezt majd később. Rettentően jó volt ez a rész is. Nina hihetetlenül jól játssza mind a két szerepét.  5/5

Spoiler !!!!!

Katherine még mindig a városban van. Sőt egyre nehezebben tudja Damon és Stefan eldönteni melyik lány melyik. Kahterine nagy segítség lenne a fiúknak, ha éppen beszélne a lehetőségekről. Ő az egyetlen, aki valaha találkozott Klaus-sal. Akinek információi vannak. De az infókat nem mástól mit Isabel-től tudja.

Matt és Carolnie még mindig nem tudnak dűlőre jutni milyen kapcsolatban is vannak. Matt ultimátumot a lánynak. Vagy igazat mond, vagy inkább békén hagyják egymást.  Az iskolában talán Elena is megnyugszik egy kicsit. Stefan elmondja Bonnie mi történt. Hogy Katherine kiszabadult a sírból és hogy még mindig a városban van.

Damon és Katherine beszélgetéséből kiderül, hogy bizony ő tudta, hogy Damon meghalhat, ha használja a tőrt, de ki akart jutni a sírból és ő mindent megkap, amit csak akar.

Rick és Elena azon tanakodnak vajon elmondják e, az egész történetet Jenna-nak. Rick nem tud úgy vele lenni, hogy tovább hazudik, de úgy érzi nem az ő feladata, hogy elmondja mi is történt valójában a feleségével.

Damon és Katherine a Gilbert naplókat olvassák. Meg akarják találni a boszorkánymészárlás helyszínét. Ez is szükségeltetik Klaus legyőzéséhez.

Elena csajos estét szervez, ahová meghívja Jenna-t is, hogy kibeszéljék a pasikat. Később aztán úgy döntetnek, elmennek a Grill-be ahol Caroline dalban vall szerelmet Matt-nek. 

Luca és az apja megpróbálják Elijah-t feléleszteni. Luca szellemként jár a Salvatore házban ám Katherine éppen jó időben van jó helyen. Luca megpróbálja megölni de Damon még éppen ideében érkezik és lángra lobbantja a szellemet nem tudván, hogy Luca valódi testét is elborítják majd a lángok, aki bele hal a sérülésekbe. Az apja pedig őrjöngve indul Elena keresésére.

Meg is találja a Grillben, de közben mindenki segít neki eltűnni még Katherine is. Luca apja teljesen kivetkőzik magából. Felgyújtja a Grill-t és megsebesíti Matt-et aki Caroline csak úgy tud megmenteni, hogy ad a véréből neki.  

Luca apja elmegy Elena házához ahol nem Elenát hanem Katherine-t kapja el, aki megöli. De még mielőtt meghalna, visszaadja Bonnie-nak az erejét. Így a kapocs megszűnik Klaus-sal. Vagy mégsem.  Ugyanis a tudását is átadta Bonnie-nak azzal együtt, hogy hogyan tudja legyőzni Klaus-t. Sőt talán még a szerelem is lángra lobban köztük Jeremyvel.  

Matt felébred, és nem érti mi történt vele. Emlékszik arra, hogy ivott Caroline véréből. A fiú teljesen összezavarodik. Feltörnek belőle az emlékek. Vicy a kórházban vámpírokról beszélt, de ő nem hitt neki. Carolnie pedig épp most közölte vele, hogy ő egy vámpír. A lányt hibáztatja, azért ami a testvérével történt.

És akkor csengetnek az ajtón. Meglepetés. Isobel újra felbukkan.

Mit is mondjak az új rész egyszerűen nagyon jó. Egy karaktert egy rész alatt kétszer eltenni láb alól fenomenálisan jó húzás. Na és most sem volt meglepetésekben hiány. Tátot száj effektus most is meg volt. Nagyon várom mi lesz még és mikor bukkan fel végre Klaus. Ez nagy kérdés bár van egy olyan érzésem ő lesz a függőszál az évad végén. J 5/5

Spoiler !!!!!

Onnan folytatódik a történet ahol az előző abbamaradt. Elena a Gilbert naplókat olvassa. Megdöbbenő információkra tesz szert belőlük. Kérdőre vonja Stefant, aki kérés nélkül beszél azokról az időkről mikor vámpírrá vált és úgy is viseltette, mint egy vérszomjas vadállat.  S hogy tőle tudja, a történetet hazugság nélkül beszél a rossz döntésekről.  Mesél Lexiről akivel ebben az időben találkozott, hogy ő tette azzá aki. És, hogy Damon miért is gyűlölte őt igazából s miért.

„ - Úgy hangzik, mintha te lettél volna Damon.

 - Rosszabb voltam.”

Bonnie aggódik az ereje miatt. És Luca miatt, aki rájött, hogy valami történt előző éjjel. Jeremy leszereli és ráveszi Bonnie-t, hogy majd ő segít neki gyakorolni a varázslást. Ám az este nem úgy sül el, ahogy eltervezték. Egy randi, ami nem randi közepén beront Luca apja és kérdőre vonja a lányt és olyat tesz, ami kihat a továbbiakra nagyon nagy hatással.

Damon meglátogatja Kahterine-t a sírban akitől válaszokat akar. Ám a lány csak arra kéri ne ölje meg Elijah-t mert akkor ő a sírban ragad örökre, de ha segít neki kijutni ő segít neki Elenával kapcsolatban. Damon persze nem hisz neki.

Damon Alaric-cel szövetkezik Elijah megölésével kapcsolatban.  Csak hogy  Jenna sok időt tölt Elijah-val az elterelés miatt, ami mint később kiderül nem is csak elterelés nagyon is nagy jelentősége van annak a helynek amit Elijah keres.  Damon kelepcét állít neki egy vacsorán. Ahol feltűnik John is, hogy lássa piszkos kis tervének végső állomását. Csakhogy Elenának és a Gilbert naplóknak hála meghiúsul a terve. Mert a tőr amit Damon-nak adott megöli ugyan az Ősi vámpírt, de végez azzal a vámpírral is, aki ezt megtette. Törvénybe vésetett ugyanis, hogy vámpír vámpírt nem ölhet meg. S ha mégis megtetté a tőr mind a kettőjükkel végez. Alaricra viszont nem hat a varázs és ő megteszi amit kell. Ám Elena csak akkor olvassa tovább.

„Amíg a tőr a helyén marad, az Ősi vámpír minden cél és szándék nélkül halott.”

Ez az információ, későn ér el Damonhoz.

A tóparti háznál ahol Elena van, megjelenik Elijah. Mivel megszegték az ígéretet így Elenát akarja. Ám a lány újabb szerződést kér. Ha nem akkor leszúrja magát és Stefan meggyógyítja, majd a vérével ám akkor ő megöli magát, hogy átváltozzon. Elijah azt hiszi, Elena csak blöfföl s ezzel nagy hibát követ el. A szívébe fúródik ugyanis a tőr és ezúttal ott is marad.

Elena enged Stefan és Damon kérésének. Harcolni fog, de csak úgy és csak akkor, ha nincsenek titkok és nem hagyják ki őt semmiből. Ezt mind a két fél elfogadja.

Alaric-ot kérdőre vonja Jenna és mivel nem tudja elmondani az igazat hazudni pedig nem, akar ezért szomorú lesz a befejezés. Alaric John-nak adja a gyűrűjét mondván neki nagyobb szüksége lesz rá azután amit Damonnal tett.

És a szokásos meglepetés az epizód végére. Damon a nap végén egy váratlan vendéget talál a szobájában, aki nem más, mint Kahterine a meglepetés még az is fokozza, hogy bár megszabadult a sír rabságából még mindig itt van  Mystic Falls-ban. 

Fantasztikus! Fantasztikus! Fantasztikus!

Nem találok rá jobb szót. Olyan elemekkel gazdagítják a történetet, amire gondolni sem gondolnánk. Hihetetlenül jó. Tűkön ülve várom a folytatást. 5/5

Spoiler !!!!!

Miután sikerült megmenekülniük a farkas falkától Elena és Stefan úgy döntenek, egy romantikus hétvégét, töltenek a tónál a Gilbert házban. Damon eközben Alaric –cak szövetkezik. Arról próbálnak meggyőződést szerezni, hogy a John Gilbert-től kapott tőrrel valóban meg lehet e ölni Elijah-t. De ahhoz valamit is megtudjanak, erről elsősorban találkozniuk kell vele.  A farkasok miután beavatták Tylert, aki elmondja, hogy ő ismeri a hasonmást és azt is tudja, hol lehet a holdkő. Így hadjáratot indítanak mind a kettő megszerzésére.

Elenában feltörnek a régi emlékek, amikor a házhoz érnek.  De Stefan feledtetni tudja vele a rossz dolgokat.

Bonnie Caroline és Jeremy segítségével elkábítja Lucat, hogy információkat tudjanak meg Elijah tervéről.  Bonnie varázslat segítségével rákényszeríti a fiút, hogy mondjon el mindent, amit tud. Az információk azonban nem kecsegtetnek jó hírekkel.

Elena és Stefan kellemesnek ígérkező kiruccanását megzavarja, hogy rátalálnak Jonathan Gilbert többi naplóját és szerkezeteit a házban. És ha ez még nem lenne elég, hogy elrontsa, az estét megérkezik Tyler és egy farkas, hogy elrabolják Elenát. Szerencsére Stefan meg tudja győzni Tylert-t, hogy ha nem engedi szabadon Elenát meg fogják ölni. Ez hat a lelkére.

Damont és Alaricet is megtámadja a többi falkatag. Riccet leszúrják, és azt hiszik meghalt Damont pedig kínozzák mindaddig míg Elijah fel nem tűnik a színen és rendet nem tesz. Csak Jules –nak sikerül elmenekülnie a többiek mind odavesznek.

Bonnie elmondja Stefannak, hogy mit tudott meg, Luca-tól aki persze elmondja Elenának, de a lány nem lepődik meg ezen, hiszen ő tudja milyen egyességet kötött Elijah-val azért, hogy a szeretteit biztonságban tudja.

A végére kapunk még egy váratlan- vagy nem is annyira váratlan csókot Jeremytől és Bonnei-tól. Tyler pedig, hogy ne okozzon több galibát elhagyja Mystic Falls-t.       

Ha péntek, akkor Vampire Diaries : )

Mint mindig most sem hazudtolták meg magukat a készítők. Színvonalas izgalmakkal teli résznek lehettünk tanúi. És persze a már megszokott függőszálat is megkaptuk a rész végére. Csak nézni tudok, hogy mit ki nem tudnak hozni a mára már agyon hajtott vámpír alaptörténetből. Felbukkannak újra és újra az első évadban már megismert szereplők, akik újabb és újabb titkot hoznak magukkal. Kicsit hiányolom Bonnie-t és Jeremy-t kicsit elhanyagolták őket az utóbbi részekben. De ettől függetlenül nálam ez a rész is: 5/5

Spoiler !!!!!

John felbukkanása mindenkit váratlanul ér és felzaklat. Elena nem tud megbízni benne nem is akar. Caroline megkéri Stefant, hogy próbáljon Tyler lelkére hatni, aki nagyon megbántódott, mert a lány hazudott neki, arról, hogy ő az egyetlen vámpír Mystic Falls-ban.  John-t Damon próbálja kifaggatni, hogy miért is ő jött Isobel helyett a városba. John nem bízik Damon –ban de mikor Elenáról van szó nem lehetnek ellenségek a lány védelmében egy oldalon kell, hogy álljanak ha le akarják győzni az Ősi vámpírokat akik Elena életére akarnak törni. Eközben Stefan és Tyler beszélgetése nem alakul valami fényesen. Tyler nem akar Stefanra hallgatni ezért Jules segítségét kéri, aki elrabolja és megkínozza Carolinet. A kicserélésnél csőbe akarják húzni Stefant és Damon-t de a segítség a legjobb pillanatban érkezik így megmenekülnek mind a hárma. Tyler nem tudja kiben bízhat s miután Caroline az arcába vágja az ajtót, azzal hogy nem barátok többé, csatlakozik a falka életben maradt tagjaihoz. A záró momentum, ami megint gondolkozásra kényszerít minket. John felbukkan a sírnál.  Kahterine pedig arra kéri vigye ki őt onnan.   

Kicsit megkésve ugyan de Vámpírnaplók.

Hihetetlen hosszúnak tűnt ez a másfél hónap a kedvencek nélkül. De végre. A várva várt rész, amiben ismét nem kellett csalódnunk. Egyszerűen imádtam.  Az én drága rosszfiús macsómat sírni, látni. Hát még én is majdnem bőgtem.  Eddig is Damon fan voltam ezután pedig már nem is lehetne másként. Kicsit ebben a részben háttérbe szorult Elena meg a nagy probléma, de úgy érzem a következő rész tartogat még meglepetéseket. Fantasztikus mit ki nem tudnak hozni egy ilyen alap ötletből. Főleg úgy, hogy szinte már a csapból és a vámpírok és misztikus szörnyek folynak.  Best sorozat. 5/5

Spoiler 

A történet ugye ott folytatódik, hogy Rose-t megharapta egy vérfarkas, aki nem más, mint Mason barátnője.  Eleinte úgy néz ki a legendának semmilyen alapja nincs ám az igen csak téves információ. Rose sebe egyre csúnyább és nagyobb lesz nem beszélve arról, hogy a méreg megtámadja az elméjét és Elenát akarja megölni, mert azt hiszi ők Kahterine. Majd teljesen megbomlik az elméje és éjjel megöl három embert de Damon megfékezi és hazaviszi. Tudja, hogy az állapota csak rosszabb lesz, és hogy csak az segít, rajta ha karót döf a szívébe. A gondolataiban elhiteti vele, hogy a kedvenc helyén vannak, majd könnyek között teszi meg azt, amit meg kell, hogy tegyen. Elena próbálja vigasztalni, de a tőle megszokott nem érdekel, mert nincsenek érzéseim dumával elküldi őt.  Majd tök részegen fekszik az útközepén és a fájdalmat, amit érez egy ártatlan emberen tölti ki. Elmondva neki, hogy az fáj a legjobban, hogy igen és fájnak az érzések. Eközben Caroline csókolózik Mattel ás Tylerrel is. Tyler  megismeri  Jules-t aki felvilágosítja hogy nem Caroline az egyetlen vámpír Mystic Falls-ba. És a végére érkezik még egy meglepetés vendég is. :) :)   

Miia

Ebéd óta nem is láttam már Mason-t. Pedig az angol óránk közös, de biztos vagyok benne, hogy nem volt bent. Miért is tudom ezt ilyen biztosan? Mert mellettem ül. Érdekes. Nem mondta, hogy nem jön be. Majd jól megdicsérem este, hogy nekem nem szólt, hogy lógjak el vele. Lehet haza ment. Nem volt valami jó hangulatban délelőtt. Lehet, hogy beteg.

A szekrényemhez mentem órák után. Szokás szerint már megint késében vagyok. 30 perc múlva már a próbán kell lennem. Mi a franc ez? Kihullott egy levél, amint kinyitottam az ajtót. Nincs időm ezzel foglalkozni most. Majd a metrón megnézem, mi van benne. Bevágtam az ajtót és futva igyekeztem kifelé. Éppen, hogy elértem a metrót így nem késem el. Lehuppantam egy üres helyre és előkotortam azt a levelet. Feltéptem a borítékot és kivettem belőle a füzetlapot. Mason gyöngybetűit láttam a papíron. Megismerem, mert csak ő tud fiú létére ilyen szépen írni. Elkezdtem olvasni.

 Mia!

Valamit el kell mondanom. Nem bírom már tovább.  Úgy érzem minden erőm elszállt. Nincs már kedvem az élethez. Nem érzem, hogy idetartoznék. Vagy bárhová is tartoznék. A saját szüleim sem értenek meg. Nem értik mennyire fáj, hogy így bánnak velem, csak azért, mert nem tudok az elvárasaiknak eleget tenni. De én próbáltam. Erőm felett próbáltam, hogy olyan legyek, de egyszerűen nem megy. Már nem akarok a lehetetlen ellen harcolni. Elfáradtam. Tudom, milyen nehéz most ezeket a sorokat olvasnod, de el akartam mondani, hogy te vagy az egyetlen, aki miatt eddig is bírtam ezt az elviselhetetlen életet. Ha te nem vagy már régen megtettem volna, amire most készülök. Sajnálom. Sajnálom, hogy így kell elbúcsúznom tőled. Te voltál az, aki mindent megtette értem. Szerettelek volna úgy szeretni, ahogy nem tudtalak. Sajnálom. Kérlek, ha tudsz, bocsáss meg nekem és ne sírj, én sem teszem. Szeretlek. Mason.

Az utolsó sort már szinte nem is láttam a könnyeimtől. Azonnal előkaptam a mobilomat és hívtam.

-          „Vedd fel! Vedd fel!” nyöszörögtem.

De semmi. 5 csengés után a hangposta jelentkezett. Nem. Nem.  Nem. Mit csináljak? Egyáltalán hová mehetett. Abban 100 százalékig biztos voltam, hogy nem otthon van. Ha meg akarja, tenni elment valahova ahol egyedül van, ahol nem találja meg senki, még én sem. A metró kocsi csikorogva megállt én pedig rohantam az ajtóhoz még mindig zokogva.  Aztán ahogy kettesével szedtem a mozgólépcső fokait, hogy mielőbb kint lehessek, egyszer csak beugrott. A Hollywood felírat, ott van Mason. Leintettem egy taxit és dadogva magyaráztam el hova is akarok menni.  A taxis elindult én pedig visszaemlékeztem arra a napra mikor ott jártunk.

Pár évvel ezelőtt rángatott el Mason ide olyan címszó alatt hogy minden L.A. – ban élő embernek életében legalább egyszer fel kell jönnie ide. Én hülyeségnek tartottam, de eljöttem vele had örüljön.  Mas imádja a krimiket, ezzel az agyamra is megy néha. Azon a napon is erről beszélt. Végigszaladt a hideg pedig kint 30 fok van. Szinte hallom a szavait a gondolataimban.

-          „Mia! Hidd el nekem ez egy tökéletes helyszín egy tökéletes gyilkossághoz.” mondta lelkesen.

-          „Mas ne. Nem érdekel.” duzzogtam.

-          „Képzeld csak el.” folytatta mintha meg sem hallotta volna, amit mondta. „Tökéletes kiesik mindentől. Plusz kinek jutna eszébe itt keresni egy hullát nem igaz?”

-           „Mason könyörgöm.”

A hisztizésem hatására abbahagyta a hülye képzelgéseit. Néha olyan ijesztő tud lenni, de tudom, hogy légynek sem tudna ártani. Kivéve talán saját magát. Ó a francba. Miért nem figyeltem rá jobban. Látnom kellett volna, hogy valami nincs rendben. Beszélnem kellett volna vele. Lebeszélni. Megakadályozni. Istenem csak érjek oda időben. Soha nem bocsátom meg magamnak, ha megteszi, és én nem tudok neki segíteni. Úgy szeretem mintha a bátyám volna. De hiszen mindig is az volt nekem. A támaszom a vigaszom és most arra készül, hogy eldobja magától az életet és vele együtt engem is. Nem. Nem. Nem. A gondolataim ordítottak a fejemben.  A sofőr hangja rántott ki a valóságba. Az ülésre dobtam a pénzt és kiugrottam a kocsiból futva indultam meg felfelé a dombon. Istenem add, hogy még időben érkezzek.  

 Mia!

Valamit el kell mondanom. Nem bírom már tovább.  Úgy érzem minden erőm elszállt. Nincs már kedvem az élethez. Nem érzem, hogy idetartoznék. Vagy bárhová is tartoznék. A saját szüleim sem értenek meg. Nem értik mennyire fáj, hogy így bánnak velem, csak azért, mert nem tudok az elvárasaiknak eleget tenni. De én próbáltam. Erőm felett próbáltam, hogy olyan legyek, de egyszerűen nem megy. Már nem akarok a lehetetlen ellen harcolni. Elfáradtam. Tudom, milyen nehéz most ezeket a sorokat olvasnod, de el akartam mondani, hogy te vagy az egyetlen, aki miatt eddig is bírtam ezt az elviselhetetlen életet. Ha te nem vagy már régen megtettem volna, amire most készülök. Sajnálom. Sajnálom, hogy így kell elbúcsúznom tőled. Te voltál az, aki mindent megtette értem. Szerettelek volna úgy szeretni, ahogy nem tudtalak. Sajnálom. Kérlek, ha tudsz, bocsáss meg nekem és ne sírj, én sem teszem. Szeretlek. Mason.

Karácsonyi csoda.

Gabriel története.

Úgy tartja egy régi legenda, hogy a karácsonyi kívánságok mindig valóra válnak, csak jó időben kell kívánnunk tiszta szívvel. Gabriel hitt benne, hogy egyszer az ő kívánsága is valóra válik. Ifjú kora ellenére hisz éppen csak betöltötte a 8. évét sosem játékot vagy édességet kívánt, mint a többi kisgyerek. Nem Gabe egyetlen kívánsága az volt, hogy újra láthassa az édesanyját. Bár az emlékei az idő múlásával egyre csak halványodtak, csak egy nem. Egyetlen emléke tisztán élt a fejében. Az édesanyja elalvás előtt mindig énekelt neki és ő nagyon szerette hallgatni a hangját. Ám a sors már négy éve elszakította őket egymástól s Gabriel-t, azóta szerető nagymamája nevelte. A fiú szerette a nagymamáját, de minden este mielőtt elnyomta volna az álom, az édesanyjára gondolt. Minden nap így zárult a kisfiú életében.

Szent este volt. Gabriel nagyon várta minden évben ezt a napot. Hiszen holnap karácsony és hátha idén végre az ő kívánsága is valóra válik. A nagymamájával kettesben ültek az ebédlőasztal mellett. A nagypapa már sok, sok éve az angyalokkal táncol, mondta mindig unokájának a mama mosolyogva. Persze a szíve mélyén nagyon is hiányzott neki a férje, de Gabriel előtt ezt soha nem mutatta ki. Volt éppen elég baja a fiúnak nem kellett még az is, hogy a mamát is zokogni lássa.

-         „Gabriel, kincsem mond mit kívántál idén az angyaloktól?” kérdezte mosolyogva az asszony.

-         „Nem mondhatom el.” rázta a fejét a fiú.

-         „És miért nem aranyom?”

-         „Mert ha elárulnám, nem válna valóra.”

-          „Értem. Hát remélem, hogy meghallgatták a kérésedet.”

-         „Én is.” mondta a fiú leszegett fejjel.

A falióra elütötte a 10-et. Ilyenkor Gabe mindig tovább maradhatott fent. Ám ha tízet ütött az óra az azt jelentette, hogy éppen itt az ideje, hogy lefeküdjön.

Mamája a szobájába kísérte és gondosan betakargatta.

-         „Milyen mesét szeretnél ma kisbogaram?”

-         „Semmilyet.”

-         „Az meg, hogy lehet?” döbbent meg az asszony.

-         „Minél előbb elalszom, annál hamarabb lesz reggel.”

-         „Ó. Kíváncsi már a fiatalember.”

-          „Nem… Jó éjt nagymama.”

-         „Jó éjt édesem.”

Az asszony csókot lehet a kicsi homlokára majd kiment a szobából, de az ajtót résnyire azért nyitva hagyta. Gabriel a takaró felett imára kulcsolta a kezét.

-         „Kedves Karácsonyi Angyalok.” kezdte halkan a mondókáját. „ Én egész évben jó voltam. Segítettem a mamának mindenben az iskolában is mindig jól viselkedtem. Drága kis angyalkáim. Én nem kérek játékot. Nem kérek édességet. Nincs nekem semmi más kívánságom, csak, hogy az anyukám ott várjon lent holnap reggel. Kérlek, titeket csak ezt az egyet teljesítsétek hisz annyira hiányzik nekem.” elhallgatott.

Az asszony, aki még mindig a szobaajtóban állt, most zokogva indult meg a konyha felé. Bármit megadott volna ennek a kisfiúnak, hisz annyira szerette. Mégis csak az egyetlen kívánságát nem tudta teljesíteni. A szívébe mart a gondolat, hogy talán már soha többé nem látja a lányát. Nem látja majd a kis Gabe-t szívből mosolyogni. Fáradtan rogyott le a konyhaszékre. Gondolatban arra kérte a Jó Isten adja meg unokájának, amit kér.

Másnap reggel Gabriel kapkodva rángatta magára a ruháit. Gyorsan beágyazott és már szaladt is a nappaliba. A kandalló mellett ott ált a karácsonyfa szépen feldíszítve s alatta a díszes színes kis csomagok.

-         „Nagymama.” csilingelte.

-         „Jó reggelt úrfi.” lépett be a konyhából az asszony kezében egy bögre kakaóval.

-         „Boldog karácsonyt.”

-         „Boldog karácsonyt kicsikém.”

Gabriel körbepillantott, de senki más nem csatlakozott hozzájuk. A szíve hevesen dobogott az izgalomtól s még várt. Várt valakit. Valakit, aki nem jött el.

-         „Nyissuk ki az ajándékokat.” ajánlotta az asszony.

-         „Jó.” mondta Gabe szomorúan.

A csomagok sorra nyíltak, de Gabriel kedve nem lett jobb a sok új játéktól. Sőt egyre csak szomorúbb lett. Tudta már nem válik valóra, amit kívánt.

Este szomorúan kavargatta az ételt a tányérján. Nem nézett fel, csak az asztal lapját bámulta.

-         „Mi a baj édesem?”

-         „Semmi.” rángatta meg apró vállát.

-         „Gabriel.”

-         „Igen.”

-         „Talán majd jövőre.”

-         „Talán.”

Gabriel felállt az asztaltól. Potyogó könnyekkel a szobájába szaladt s becsukta maga mögött az ajtót. Zokogva fúrta a fejét a párnájába. Az nem lehet, hogy idén sem teljesült. Az lehetetlen. Hiszen annyi éve már.

-         „Miért pityeregsz Gabriel?” kérdezte egy szelíd hang.

Gabe felemelte a fejét. Tudta ez nem a nagymamája hangja. Elnézett hát a hang irányába és elakadt a lélegzete. Egy táncoló fénygömb lebegett a szobában az ablak előtt. Szorosan lehunyta a szemét majd újra kinyitotta. De akkor már egy angyal állt előtte hatalmas szárnyaival a fényárban.

-         „Ki vagy te?” kérdezte elképedve a kisfiú.

-         „Én vagyok a te karácsonyi angyalod.” válaszolt mosolyogva a furcsa szerzet.

Gabe elhitte neki, hogy ő egy angyal. Hiszen a nagymamája meséiben is pontosan ugyan így írta le őket. Gabe felült az ágyon és komoly képpel tette fel kérdést.

-         „Miért vagy itt?”

-         „Mert karácsonykor senki nem lehet szomorú.”

-         „Miért nem?”

-         „Mert akkor az angyalok is szomorúak lesznek.”

Gabe még mindig meredten bámulta a fénylő szárnyakat.

-         „Miért vagy szomorú Gabriel?”

-         „Mert az anyukán nem jött el.”

-         „Hol van az anyukád?”

-         „Nem tudom.”

-         „Én viszont igen.”

-         „Tényleg?” derült fel a kisfiú arca.

-         „Igen.” mondta határozottan az angyal. Közelebb lépett és a fiú szívére tette a mutatóujját. „Anyukád mindig veled van. Itt bent a szívedben.”

-         „De nincs itt velem.” mondta Gabe letörten.

-         „Attól, mert nem látod, még nem jelenti, hogy nincs itt. A lelke mindig veled van.”

Az angyal az ölébe vette a fiút és az ablakoz lépett vele.

-         „Nézz ki az ablakon Gabriel. Látod a csillagokat?”

-         „Igen.” bólogatott a fiú.

-           „Látod, milyen fényesen ragyognak? A mamád valahol ugyan így látja a csillagokat és rád, gondol.

Az angyal a talpára állított a fiút s az égre mutatott.

-         „A csillagok mind, mind karácsonyi angyalok fénye. Azért ragyognak ilyenkor fényesebben, mert boldogok, hogy teljesíthették a kívánságokat.

-         „Te is ott laksz fent az égben?”

-         „Igen. S ha ezután szomorúnak érzed, magad nézz fel és tudni fogod, én mindig veled vagyok.”

Gabriel halotta amint a bejárati ajtót becsapja a huzat. Elkapta a fejét. Majd mikor visszafordult már egyedül volt a szobában. Csak képzelte tán? Vagy igaz volt?

-         „Gabriel gyere gyorsan.” kiáltott vidám hangon a nagymamája.

A fiú felrántotta az ajtót és a nappali felé futott. Nem tudja mi vitte előre csak szalad, és szalad. Majd a küszöbön megtorpant. Egy hóval borított asszony állt az ajtóban. Gabe szemében a fény újra felvillant. A szíve örömtáncot járt.

-         „Gabriel. Kisfiam.” szólat meg az édesanyja.

Gabe habozás nélkül vetette magát az asszony karjaiba s ölelte szorosan a nyakát. Potyogtak a könnyei. Ahogy a két asszonynak is. A viszont látás öröm könnyei voltak ezek. Gabe rájött, amit az előbb álomnak gondolt az valóság volt.

Teljes volt hát az ünnep. S a kisfiú tudta, ha karácsonykor tiszta szívvel jó időben kíván, a csoda valóra válik.

Demasiado corto.

Nuestra vida es tan corta,
Ni un momento.
Lo gasté.
Tampoco hay un solo minuto.

Porque no hay repetición.
No hay error.
Si se le acaba el tiempo.
Va a haber ningún escape.

Durante los años pasan rápidamente.
Sin pena ni gloria.
Primavera, verano que viene.
Y ni siquiera estamos conscientes de ello.

Sólo muy poco tiempo en la tierra.
Hasta un vistazo.
Perdido un minuto de él.
Simplemente no es libre.

Végre megtudtam mi is lett az idei év legjobb könyvének a vége. : )

Igen, igen a Gyémántfiúról beszélek. Káprázatos. Annyira izgalmas és érdekfeszítő, hogy 2 nap alatt elolvastam a 600 oldalt. Egyszerűen letehetetlen még úgy is, hogy már a 90% -át elolvastam egyszer. Nagyon jó könyv és lássunk csodát kis országunk egyik kimagasló tehetsége tollából született. A könyv maga egy sokak által elképzelt világba ad betekintést, és rámutat arra, hogy a hirtelen jött sztárélet a csillogás sem fenékig tejfel. Nick története már az első soroktól magával ragadja az embert utána pedig már nincs menekvés, csak ha az utolsó oldalt is elolvastuk. Megható szívbemarkoló jelenetek tele bonyodalmakkal, érdekes karakterekkel. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert valóban fantasztikus. :)

Szavakkal egyszerűen nem tudom megfogalmazni a tegnapi napot. Mégis megpróbálok valami értelmeset összekovácsolni.

Reggel még olyan elérhetetlennek tűnt, hogy pár órán belül találkozom azzal az emberrel, akit nagyon nagyra tartok, akinek a könyvéért százak kampányoltak. Igen nem más ő, mint SZUROVECZ KITTI a GYÉMÁNTFIÚ megalkotója. A percek hihetetlen csigatempóban teltek mindaddig a pillanatig, míg végre fel nem szálltunk a buszra és el nem indultunk. A vigyort lehetetlenség lett volna letörölni az arcomról. Életemben nem izgultam még ennyire semmi miatt sem. Kisvárosiként Budapest forgalmas útjai is furcsán jóleső érzéseket keltettek bennem. Amikor megérkeztünk Kitti széles mosollyal fogadott minket úgy beszélgettünk mintha már 1000 éve ismernénk egymást. Annyira megható szinte már családias volt a légkör pedig nem voltunk kevesen.

 Katona Ildikó megható szavai nyitották meg a várva várt eseményt. Majd mind a három bemutatott könyvből felolvastak egy, egy részt. Kitti könyvéből Eszes Szabolcs olvasott fel. Őt ugye senkinek nem kell bemutatni. Szabi eléggé izgult és mikor elrontott valamit a lányok összekuncogtak rajta ettől szerintem még jobban zavarba jött. Mégis így volt tökéletes.  : )

Ezután elérkezett a legnagyobb pillanat, amikor a kezünkbe vehettük végre, amiért ha kellett „harcba is szálltunk” a saját névre szóló Gyémántfiú kötetünket. :) Látni Kitti szemében a boldogságot, ahogy aláírja a könyveinket mindennél többet ért. „Drága Zsuzsinak nagyon sok szeretettel! P.S: Mindig hálás leszek Neked!” Nem véletlenül kaptam tőle ezt a mondatot, de ez maradjon, az én illetve a mi titkunk. : )

Az idő olyan gyorsan szaladt el, hogy szinte észre sem vettük, hogy eljött a búcsú ideje. Mikor elköszöntünk nem úgy öleltük meg egymást, mint Író és rajongó, hanem úgy, mint barátok. Természetesen Kitti úgy engedett utamra, hogy mindenféle képen elvárja tőlem, hogy ezek után is írjak neki leveleket. : ) Én biztosítottam róla ez nem is lehet másként.

Találkozni azokkal az emberekkel, akikkel csak leveleken keresztül kommunikáltunk fenomenális érzés volt.  Én úgy gondolom nem most találkoztunk utoljára.  Még sok, sok ilyen szép napot.

Ezt a napot még élek soha nem felejtem majd el ebben 100% -ig biztos vagyok.  : )  

 Kittivel egy közös képen ami a Facebookra ilyen címen került fel.:

Drága Zsuzsimmal, aki minden héten küld nekem optimista gondolatokat! :) És nagyon szép verseket ír!

Végre valahára ez a nap is eljött.  Még két és fél óra és elindulok. Már annyi izgatott vagyok, hogy nem tudok magammal mit kezdi. Csak sétálgatok fel alá a lakásban. (Megjegyzem reggel 5 óta. ) Nagyon örültek nekem. XD De végre végre. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Nagyon jó lesz.

Holnap mesedélutánt tarok a történtekről. :):)

Szokás szerint értelmesenk bizonyúltam.

:):):):):)

Tegnap láttam az új Harry Potter. :)

Hát sokkal jobb volt, mint az előző rész az 100% Olyan gyorsan eltelt az a 145 perc, hogy szinte észre sem vettem. Kalandos pörgős lett ez a rész. Pontosan olyan amilyennek ígérték. A könyv hűség ebben a részben nem vitatható.  Igaz most könnyebb dolguk is van, két filmbe kell belesűríteniük a könyv forgatagát. Az vége rettentő jó helyen van. Pontosan ott lett vége ahol annak vége kellett, hogy legyen. Nagyon jól készítették a harc jeleneteket. Kicsit azért sötétebb félelmetesebb, mint az eddigi részek voltak. De hát, aki olvasta a könyvet az mindenre fel van készülve. Vagy nem. Mert én hiába tudtam mi lesz mégis megijedtem. Erről ennyit. Most egy kis ideig várunk a végső fináléra, de ha az is ilyen jó lesz, akkor megéri. :)

Mindig.

Mindig van egy másik ki valamivel

Jobb.

Mindig van egy álom mely valamivel

Nagyobb.

Mindig van, egy cél melyért jobban kell

Küzdeni.

Mindig van egy pillanat, amit érdemes

Megélni.

Az izgalom lassan a tetőfokára hág.  Hat nap van vissza a várva várt nagy napig. Egyre jobban és jobban izgulok. Még a vizsgák előtt sem izgultam ennyire. Pedig volt olyan, amire úgy mentem, hogy nem tudtam egy mukkot sem. XD, XD.  Nagyon kíváncsi vagyok mi lett a történet vége. Gyémántfiú FOREVER.

Kíváncsian várom már az új Vampire Diarise részt is. Annyira jók az új részek, hogy az elmondhatatlan. Egyszerűen imádom.  : )

Hát igen ezt sem mondanám értelmesnek. XDXD

Jaj, ma minden olyan jó. 

Végre megvan a Gyémántfiú könyvbemutatójának időpontja. Éjjennnn. Már annyira várom, hogy az elképzelhetetlen. A legjobb hogy másodikán lesz. És ugye bár mi lesz még dec. 2.-án????? ÓÓÓÓ Igen új Vampire Diaries-rész. Így aztán a december csak jól indulhat. Hatodikán, pedig ha jól viselkedem, hozza az Eclipse dvd-t a mikulás. :) :): )

Egyszóval most vigyorgás van. :) :)

Legközelebb valami értelmessel jövök.

:):):):):):):):)

A Fényben.

Mikor ott állsz majd a nagy út előtt a fényben.

S a lábad már nem visz előre éppen.

Visszafelé húz a szíved, de már nem lehet.

Akkor egy meleg kéz megfogja a kezedet.

Nem mond vagy kérdez semmit, csak mosolyog rád.

Átsegít a „hídon” a hívogató meleg fénybe hozzá.

Ott majd elengedi a kezed, de a mosoly megmarad.

Így mutat körbe, hogy megtaláld önmagad.

Nem más ő, mint egy Fényember egy igazi csoda.

Ő kísér, utadon még el nem érsz „ODA”. 

Őrangyal.

Néha úgy érzed, hogy valaki figyel.

Hiába vagy egyedül mégsem hiszed el.

Körbenézel s látod a szoba üres,

Mégis úgy érzed, valaki itt van veled.

Az utcán jártadban épp csak egy pillanat,

Mi megmentette az életed, hogy eltemesd önmagad.

Körülpillantasz, de nem látod legott.

Mert az őrangyalod elbúj s csak csendben követ amott.

Vámpírnaplók S2E9

Ez a rész is hozta a már jól megszokott kitűnő alakításokat. Nina Dobrev rettentő hitelesen játssza mind a kételyek közt őrlődő kétségbeesett Elenát mind pedig a senkit nem tisztelő pökhendi Katherine-t. A sírban játszódó jelenetekben ez nagyon jól meg is mutatkozik. Damont alakító Ian Somerhalder istenien játssza, az engem semmi nem érdekel, csak valakinek rúgjuk szét a hátsóját mégis hős szerelemes karaktert. : )

Spoiler!!!!!!!!!!

A kilencedik rész, mint ahogy a címe is mutatja. Katherine-ről szól. Végre a második évadban is kapunk egy kis ízelítőt a régmúltból. Visszarepülünk egészen az 1490 es évig. Katherine életének fontos pontjához. Amikor is életed ad egy kislánynak csakhogy abban az időben a házasságon kívül született gyermek nem volt elfogatható. Így aztán Katherine – t száműzték Bulgáriából és Angliában kötött ki. Itt találkozott a Klaus néven emlegetett ősi vámpírral.

Róla csak annyit tudunk, meg hogy nagyon erős és mindig megkapja, amit akar. Jelen esetben pedig Elena kell neki. Ketherine színt vall Elenának arról, hogy is lett belőle vámpír és hogy miért akarja most Klaus Elenát. Klaus ugyanis az átkot akarja megtörni. Csakhogy ehhez szüksége van egy Petrova hasonmásra, egy vérfarkasra, egy boszorkányra és egy vámpírra. Új szereplők is érkeznek Mystic Falls-ba. Ugyebár a készítők elárultak egy titkot, hogy a második évadban elveszítünk egy közkedvelt szereplőt. Ebből kiindulva elég nagy a választék arra, hogy ki nem éli túl az évadot. Damon és Rose felkeresnek egy vámpírt, aki talál, információt szolgáltathat nekik Klausról ám a találkozónak rossz vége lesz. Rose rátapint Damon fájó pontjára miszerint szerelemes Elenába. Damon persze tagad. De mi ugyebár tudjuk mi történt az előző részben. Elena teljesen kiborul az igazságtól. És természetesen szokás szerint az utolsó másodpercekben történtek adnak nekünk gondolkodnivalót a következő részig. Amire ha emlékeim nem csalnak egy kicsit többet kell majd várni.   

Szurovecz Kitti.  Smink Nélkül című könyve.

Őszinte leszek. Én nem hallottam erről a könyvről mindaddig, míg a szerző weboldalára rá nem találtam. Ott az éppen a neten futó regényét kezdtem el olvasni és ragadtam is le. Úgy döntöttem megveszem a már kiadott könyvét. Nem vagyok, az a fajta, aki az ilyen könyveket részesíti előnybe mégis amint elkezdtem olvasni nem tudtam letenni. A történet korunk egyik legtöbbet elforduló kérdését öleli körül. Szombati Lilla története a mai világban már átlagosnak mondható. Minden sztárnak hírességnek van a múltjában van olyan, amire nem büszke, ami ha kiderül, egy egész életet dönthet romba. Aki azt mondja, hogy ilyen nincs, az bizony hazudik. A történetben futó cselekményszálak olyan jól mozgatják az egész sztorit, hogy egyszerűen nem lehet rájönni mi fog történni mindaddig még el nem érjük, azt a pontot ahol lehull a lepel. Valós problémák olyan emberekről, akik közöttünk élnek. Történet arról, hogy lesz valakiből híresség és a média egyik pillanatról a másikra, hogy teszi ezt semmivé. Mert minden mögött természetesen a bulvár sajtó áll, akik addig nem tudnak nyugodtan létezni, míg egy adott személyről össze nem hordanak hetet, havat és nagy átlagban a fele sem igaz. Persze ez a munkájuk. Ám nem tudhatom biztosan, hiszen nem mozgom ilyen közegben ez csupán az én szerény véleményem.  A Smink Nélkül - t csak ajánlani tudom mindenkinek. Mert nagyon izgalmas történet és igen is támogatnunk kell kis hazánk tehetségeit.

Az írónő hamarosan megjelenő új könyve is egy felettébb megható történet bonyodalmakkal teleszőtt nagyon jó sztori.         

Túl rövid.

Az életünk oly rövid,

Akár egy pillanat.

Elpazarolni belőle.

Egyetlen percet sem szabad.

Mert itt nincs visszajátszás.

Nincs tévedés.

Ha elfogy az időnk.

Menni kell nincs menekvés.

Az évek hamar telnek.

Szinte észre sem vesszük.

Tavaszra nyár jön.

S mi még csak nem is érzékeljük.

Időnk a földön igen csak rövid.

Akár egy pillant.

Elpazarolni belőle egy percet is.

Egyszerűen nem szabad.

 Spoiler tartalmaz.!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem hittem volna, hogy az első évad, pörgős végjátékát a második évadban még lehet fokozni. Hát nagyon nagyot tévedtem. A második évad felülszárnyalja az első. Az új történetszálak, mint például Caroline története az ő szemszögéből átélni a vámpírságot. Vagy Tyler, aki egy végzetes baleset miatt vérfarkassá válik. Nem is beszélve Katherine kisded játékairól és titkairól.  Jerem

y is egyre nagyobb szerepet kap a sorozatban.Mindig mikor már azt hisszük minden a legnagyobb rendben van. akkor történik olyan, amire nem is számítunk. Iszonyatosan jól.

Ebben a részben megismerkedünk Elena elrablóival majd újabb rejtélyt tár fel előttünk Katherine- vel kapcsolatban. Stefan és Damon együttes erővel szabadítják ki Elenát a fogságból. Eközben

Bonnie üzenetet küld Elenának, de nagyon kifárad és rosszul lesz. Tyler nem érti, mi történik vele. Azt hiszi Caroline is vérfarkas, mint ő, de félelmetes felfedezést tesz. Damon pedig szerelmet vall Elenának.

Még egy rész és egy ideig szünetel majd a sorozat. A következő epizódot majd csak december elején lesz.      

The Vampire Diaries

Szerintem.

Egy éve került műsorra Amerikában az óta, rekordokat feszeget. A vámpírrá vált testvér pár története és harca a szeretett nőért meghódította az egész világot. Damon és Stefan  150 éve élnek vámpírként. Mid a két fiút Katherin változtatta át. Elhitette a két fiúval, hogy szerelmes beléjük. Damon Stafant hibáztatja, hogy vámpírrá váltak így feltett szándéka, hogy megkeserítse öccse életét az örökkévalóságig. Stafan új életet szeretne kezdeni, visszatér Mystic Falls-ba.  Megismerkedik Elena Gilbert-tel szépen lassan egymásba is szeretnek. A sors fintora, hogy Elena kiköpött mása Katherin-nek. Az idő múlásával rengeteg bonyodalom és különleges esetek borítják be Mystic Falls-t aminek hátterében a vámpírok állnak.  Csak egy kis ízelítő azoknak, akik nem tudnák miről is van szó. De szerintem ilyen nem is létezik.  Ez a sorozat nálam most a top 5 első helyén áll. A törtétet mindent visz. A képi megjelenés fenomenális. A karakterek és az őket megformáló színészek nagyon jók. A párbeszédek a poénok mindent visznek. Az elmúlt idők legjobban kitalált és felépített vámpíros sorozata. Az első évad elsöprő siker után itt a második, tele kalandokkal, újabb és újabb katasztrófákkal.   

Új történetem bevezető része. Hátha ez jobban bejön mint a másik. :)

Flash Boy

Bevezető.

A fene, ha rájönnek, hogy én szítottam a balhét botrány lesz. Megint hülye voltam, de hát majd hagyom magam mi?

-          „Liam.” kiabált valaki utánam.

Nem hiszem el, hogy egyből levágták. Annyira fel voltam spannolva, hogy nem ismertem fel a hangot, ami utánam ordít.

-          „Liam Night, ne akard, hogy használjam a gyorsfutót.”

Megálltam az utca végén. Jack Hamt kocogott mellém. Ő a legjobb haverom. Együtt járunk a NightFlash-be. Villám fiúk vagyunk. Arra képeznek ki minket, hogy rendet tartsunk az alvilág sötét és veszélyes lényei és a menny angyalai, akik nem is olyan angyaliak között, mert a feltevések már koránt sem reálisak. Harcok folynak. Nekünk az a dolgunk, hogy elkapjuk a rendbontókat és fent tartsuk a látszatot, a mit sem sejtő emberek előtt, akiknek fogalma sincs, arról mi folyik Los Angeles utcáin a lábuk alatt vagy épp a fejük felett. Az olyan fiúk, mint, Jack és én különleges képességekkel rendelkezünk, úgy, mint szuper gyorsaság vagy a kifinomult hallás. Ezek mind fontos tényezők egy harcban. Mert a démonok fürgék és különböző hókusz pokuszokra képesek. De, hogy a képességeink profi szintre fejlődjenek, bizony rengeteget kell tanulnunk és edzenünk. Ezek kitanulását biztosítja a NightFlash akadémia, ami kívülről csak egy átlagos bentlakásos fiú internátusnak tűnik, ám a falain belül kemény munka folyik, komoly szabályokkal. Számomra a szabályok csak azért vannak, hogy megszeghessem őket. Ezért is leszek bajban, ha kiderül, hogy kilógtam és megint verekedtem. Belém kötöttek én meg hirtelen fel tudom kapni a vizet nem, hagyom magam és visszavágok. A mai ellenfelem nem volt piskóta. Be is kaptam egy istenes balost tőle. Feldagadt a szám. Nem szép látvány így már biztos, hogy megint büntetésben leszek, de azért egy ütéssel padlóra küldtem a fickót. Ki is raktak egyből a klubból. Olyan csinnadratta kerekedett, hogy Jack alig tudott kiszabadulni, hogy utánam jöjjön. Vigyorogva lódultunk neki.

-          „Haver szép jobbos volt.”

-          „Ennyit ér a boksz óra.”

-          „Kiütötted tesó alig tudták felszedni a földről.”

A metró felé igyekeztünk és Jack nem bírt már megint magával provokálni kezdett. Ütögetett lökdöstük egymást, de csupán csak játékból. Hátrafelé ugrottam el egy jobb korog elől, és akkor ütköztem neki. Akkor lendülettel sodortam el szegényt, hogy a földre esett.

-          „Rettentően sajnálom.” mentegetőztem.

-          „Ti teljesen hülyék vagytok?”

-          „Kérlek, bocsáss meg.”

A kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem, de ellökte. Felállt felvette a táskáját és elindult felfelé. Én meg csak álltam és néztem utána. Gyönyörű lány volt. Hosszú szőke haj és meseszép kék szemek. Még a dühös pillantása is angyali volt. Hirtelen egy érzés kerített hatalmába. Mi lesz, ha soha többé nem látom őt, mert erre igen csak nagy az esély. A város hatalmas, ráadásul én nem járkálhatok csak úgy mindenfelé. Hát sarkon fordultam és felszaladtam a lépcsőn.                       

The Girl’s Story

 Bevezető.

Gondolatok, amiket talán soha nem mondunk ki. Érzések, amikkel csatákat kell vívnunk. A sors mindig kiszámíthatatlan volt és az is marad. Dolgok fontosságára mindig utólag jövünk rá. Én is úgy gondoltam, hogy minden mindig csak egyszerű, hogy a problémák maguktól megoldódnak. És a következménye az lett, hogy egy porfészekben találtam magam a nagy New York helyett.

Első fejezet.

A bukás.

A szüleim nem bírták egymás mellett így úgy döntöttek, hogy elválnak. 16 évesen úgy vélték felelősségteljes döntést tudok hozni. Rosszul gondolták. A válás után a testvéreimmel és anyánkkal New Yorkba maradtunk. És hát mit tesz egy tinédzser lánnyal a nagyváros. Bekebelezi és már nincs vissza út. Tartja a mondás nagyváros nagy baj.

És akkor még ott van a gimi. Ami magában is szívás, ha nem vagy a középpontban.  A mi gimink középpontjában az én drága jó bátyám Logen Walt áll. A focicsapat kapitánya. A csajok bálványa. És persze a rosszfiúk vezére.  Nem szalaszt el egy lehetőséget, sem hogy valami bajba ne keveredjen. Minden lányt hanyatt dönt, aki szembe jön vele. De ki tudna ellenállni azoknak a mélyfekete csillogó szemeknek. És az angyali mosolynak az arcán. Logen rendes gyerek volt a válásig. Nora az édesanyánk szerint így próbálja átvészelni ezt az időszakot. Logen nagyon szereti Sam-et apánkat.  Apa és Logen mindig együtt fociztak. Sam ugyanis edző. Sam a válás után Montana-ba költözött így már nem tudott annyi időt szentelni Logen-nek amennyire szüksége lett volna. Így csak a bajok jöttek sorra. És nem csak Logen került bajba. Olykor akaratom ellenére én is többet voltam a dirinél mit szerettem volna.

Barátokban sem dúskáltam úgy mit Logen. A legjobb barátnőm Mikaela. Ő gyönyörű lány. Hosszú szőke haja, mint a nap sugarai és azok a ragyogó zöld szemek. Minden fiú rá volt kattanva. Nem győzte magáról levakarni az újabb és újabb rajongókat. Pedig sokkal több van benne, mint ami kivüről látszik.

-          „Zoé”. Szólat, meg egy hang mikor a szekrényemnél épp a töri házit kerestem.

-          „Zoé”. Szólt a hang már feszültebben. Felnéztem és láttam, hogy Mikaela beszél hozzám. Annyira el voltam gondolkozva, hogy nem ismertem fel a hangját.

-          „Igen?” Kérdeztem mikor leesett, hogy hozzám beszél, ki tudja már mennyi ideje.

-          „Zoé. Figyelsz te rám egyáltalán? Mi van veled csajszi? Úgy nézel ki, mint egy zombi.” mondta nevetve.

És milyen igaza volt. Úgy is éreztem magam mit egy zombi. Már vagy két hete nem alszom jól. Mindig ugyan azok az álmok gyötörnek. Sam-nél vagyok. Uhh még a hideg is kiráz, ha csak rágondolok. Utálom teljes szívemből Reg Lodge-ot. Egy ki porfészek az isten hát mögött ahol aztán semmit az ég egy adta világon nem lehet csinálni. Kínszenvedés volt minden nap, amit apánál kellett tölteni minden szünetben. Megborzongtam, ahogy a hideg végigszalad a hátamon.

     -       „Bocsáss meg Mikaela nem figyeltem mit is mondtál?”

     -       „Azt kérdeztem, hogy ma eljössz-e velem vásárolni? De úgy látom, hogy jobban rád férne egy kiadós alvás.”

     -       „Semmi bajom” hazudtam „csak elbambultam ennyi az egész.”

   -          „Oké! Rendben Miss. Álmodozó kisasszony. Ebédnél találkozunk.”

Azzal elsuhant mellettem az órájára. Én meg csak álltam azon töprengve, hogy mit is kerestem az előbb mielőtt Mikaela félbeszakított. Merengésemből a csengő éles hangja vert fel.

-          „ÓÓÓ a Fenébe megint elkésem”.

Kikaptam a töri könyvet és a dolgozatot a szekrényből. Bevágtam az ajtaját, ami elég nagyot szólt. Rohanni kezdtem a 103-as terem felé. Hát igen a futás nem volt soha az erőségem. És a jó szokást megtartva ebben az esetben sem volt ez másként. Épp befordultam a folyosó végén, amikor megbotlottam és ráestem a velem szembe siető Zac-re. Nem elég ciki hogy elvágódtam és a könyveim szana szétrepültek. Elkéstem az óráról. Még pont Logen idióta barátjára kellett esnem. Következő szünetben már mindenki rajtam fog röhögni.

-          „Tündérkém! Tudtam, hogy bejövök neked. De hogy a suli közepén döntesz le a lábamról álmomban sem gondoltam volna.” mondta elégetett nagyképű mosollyal az arcán.

-          „Zac te nem vagy eszednél. Ha te lennél az utolsó fiú a földön sem kellenél.”

-          „Nem kell így felfújni cica. De ha nem kellek neked, akkor miért hasalsz még mindig rajtam?”

-          Hülye idióta- gondoltam magamban miközben próbáltam felállni. „ Hagyjál már”

-          „Jól van, na, csak azt hittem segítség kell.” feltápászkodott a földről majd tovább indult az útjára.

Ezzel a manőverrel igen csak elkéstem.

-          „ÁÁÁ Miss. Walt” morogta a nevemet Mr. Ecko. „köszönjük, hogy megtisztel a figyelmével minket.”

Vörös fejjel a helyemre vánszorogtam és leültem. Mivel több, mint 20 percet késtem így az órának hamar vége lett.

-          „Miss. Walt” jaj, ne gondoltam csak ma ne „Tudja mi a szabály? Héten már harmadszor késett el az óráról. Remélem, tudja, hogy ez mivel jár?”

Hát hogy ne tudtam volna volt már szerencsém megtapasztalni. Három késés ráadásul nem kicsi irány az igazgató. Bólintottam és kisétáltam a teremből. Egyenesen az igazgató irodája felé vettem az irány. Nem kellett messze mennem. Leültem Mr. Stu irodája mellett árválkodó székre. Az elmúlt pár hónapban elég sok időt töltöttem itt várakozással. Néhány perc elteltével nyílt az ajtó. És lám ki jött ki rajta szinten nevetve? Hát igen Logen a nap sztárja. Persze a balhéban.

-          „Már megint mibe keveredtél édes Logen-em?”  kérdeztem unottan.

-          „Úgy látom” kezdte széles vigyorral a képén. „nem csak én vagyok bajban. Megint”.

-          „Nem vagy vicces egyáltalán”.

-          „De igen húgi. És hát tudom ki kapta a következő sorszámot a dirinél.” nevetve bökött felém az ujjával.

Majd távozott s mikor mellettem haladt el megveregette a vállam.

-          „Sok sikert húgi.” vigyorgott és eltűnt a kijáratnál.

-          „Zoé Walt” hallatszott egy ideges hang.

Tudtam, hogy mi következik. Már fel voltam készülve. Minimum két nap felfüggesztés és talán pár nap bezárás. Abba talán nem halok bele. De ahogy lépdeltem előre remegni kezdett a lábam. Valami különös félelem kerített hatalmába. Besétáltam az irodába és becsuktam magam mögött az ajtót.

-          „Még egy Walt” mutatta a kezével, hogy üljek le.

-          „Mr. Stu.” kezdtem volna, de csendre intett.

-          „Nem mondhatom, hogy örülök a látogatásnak Zoé. Minden héten ugyan az a műsor. Elkésel, elalszol az órákon. Mondd el nekem hogy miért vagy ennyire szinte már élettelen Zoé. Tudom, hogy nehéz idők vannak mögötted és a bátyád mögött is, de nem tűrhetem tovább, amit műveltek. Logen minden nap itt van, és nem tudok a lelkére hatni. Te is egyre gyakrabban látogatsz meg. Nem mehet ez így tovább.” Félelem lett úrrá rajtam. „ Sajnos a legrosszabb döntést kellett meghoznom, amit csak létezik.” remegni kezdett a gyomrom. Vajon mi lehet a legrosszabb? „Zoé el kell, hogy tanácsoljalak téged és a bátyádat az iskolából.”

A szívem egy pillanatra kihagyott, ahogy felfogtam az utolsó mondatot.

-          „De Mr. Stu.”kezdtem „Ígérem, hogy nem fogok többé elkésni és nem keveredek bajba. Még a jegyeimen is javítok. Csak ne rúgjon, ki könyörgöm.” a hangomon lehetett érezni a hisztérikus beütést.

-          „Zoé. Ezt most tudom nehéz neked elviselni. De talán sokkal jobb lesz ez így neked. Az új környezet jó hatással lesz rád és talán Logen-re is. Holnap reggel jelenjenek meg az édesanyjukkal és elintézzük a papírokat. De remélem, hogy azért nem haraggal távoznak majd tőlünk?”

Nem válaszoltam. Csak néztem az asztalon heverő tűzőgépet.

-          „Végeztünk Miss. Walt” mondta Mr. Stu óvatos hangon.

Felálltam felvettem a táskámat a földről. Még egy elgyötört pillantást vettem az asztal mögött ülő zömök emberre. Éreztem, hogy a könnyek már gyűlnek a szemembe. Sietve távoztam az irodából. Nem néztem vissza az ajtó hangos csapódására sem. Amikor már elég távol éreztem magam megálltam a falnak támasztottam a hátam és zokogni kezdtem. Persze nem az iskola miatt hogy hiányozni fog. Inkább attól voltam megrémülve, hogy hogyan fogom ezt beadagolni anyának. Vajon mit fog szólni, hogy a két jómadár idősebb gyerekét egyszerre rúgták ki a suliból. Számomra még van lehetőség javításra. De Logen-nek ez lett volna az utolsó év itt. És nem fog szépen mutatni az egyetemi felvételi lapokon az „eltanácsolt” szó. Próbáltam magam összeszedni és tartani legalább még innen kivonszolom magam. Elindultam a kijárat felé. Esik már megint. Egy pillanat múlva éreztem egy kezet a vállamon.

-          „Na, mit kaptál lógós?” kérdezte Mikaela mosolyogva. „ Felfüggesztés mi?”

Nem bírtam válaszolni. Már a gondolat is szörnyű borzalmas volt. Álltunk ott az ajtóban egymás mellett és nem beszéltünk. Mikaela törte meg a csendet miközben én újra bőgni kezdtem mit egy kétéves.

-          „Zoé ne készíts ki idegileg. Kérlek, mondd el hogy mi történt. Nem lehet ennyi szörnyű!”

-          „ De még annál is rosszabb” szipogtam.

-          „Jó rendben csak kérlek, bökd már ki.” kérlelt.

-          „ Nem kaptam felfüggesztést” kezdtem „sokkal rosszabbat. Kirúgtak a suliból” hangom már majdnem sipító volt.

Mikaela egy pillanatig megdöbbenve nézett maga elé. A másik pillanatban már mosolyra görbült az ajka szemei csillogni kezdtek a megkönnyebbüléstől. Nem értettem miért fogja fel ezt ilyen lazán.

-          „Hát ez” eleresztett egy halk nevetést. „még nem a világ vége. Nem egy másik bolygóra költözöl el. Az százszor rosszabb lenne.” Tudtam, hogy csak azért beszél ilyen balgaságokat, hogy megvigasztaljon.

-          „Köszi hogy így aggódsz” mondtam egy fintorral az arcomon.

-          „Akkor ma a vásárlás ugrott.” inkább volt kijelentés mit kérdés. „És úgy vélem az elkövetkező jó néhány hétben csak a házi őriztedben fogunk találkozni” mosolygott. „ DE azért nem kell a para. Nora a legjobb fej a világon. Meg fogja érteni.”

Igen anyám tényleg jó fej volt. Minden téren könnyen szót lehetett érteni vele. És a szíve vajból volt. Joney a kisöcsém gondoskodott erről. Ő volt ugyanis a kivétel a Walt testvérek közül. Joney jó fiú. Rendesen tanul és soha nem keveredik bajba. De hát ő még csak 10 éves. Majd ha idősebb lesz, lehet, hogy ő sem marad ki a sorból. De ez azért mégis csak nehéz lesz. Anya sokkot fog kapni. És még nagyobbat hogy mind a ketten repültünk. Belegondolni sem merek mi vár még ma rám. Idő közben az eső amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tova is haladt. A szél hidegen vágódott az arcomba, amikor kiléptünk az ajtón.

-          „Később felhívlak, hogy túlélted-e.” mondta Mikaela majd a kocsija felé vette az irányt.

-          „ Köszi, a biztatást.”

Láttam még Mikaela távolodó alakját. Felnéztem, hogy lássam vajon a busz még bent áll-e. Vagy ma minden ellenem van. Logen a parkolóban állt a 69-es Camarojának dőlve. Nem szokott engem fuvarozni. Általában vagy Mikaela visz haza, amit ma nem tudott vállalni, mert elintézni valója akadt vagy a busszal jártam. Feltűnt, hogy Logen egyik lökött haverja sem álldogál, mellette vagy épp üvölt ki a kocsiból átharsogva a benne dübörgő zenét. Nem ma nem volt ott senki sem. Intett nekem hogy menjek oda.

-          „Nos, húgi” kezdte lassan. „ Azt hiszem, hogy nagy bajban vagyunk mind a ketten”

-          „Az tuti” értettem egyet.

-          „Anya nem lesz kifejezetten boldog”

-          „ Az nem kifejezés. Nagy balhé van kilátásban.”

-          „Arra gondoltam húgi” mondta lassan és tisztán, de némi feszültséggel a hangján. „hogy még mielőtt életfogytig tartó büntetésünk elé néznék. Egy utolsó verseny?”

A verseny szóra Logen szeme felcsillant. Éreztem, hogy ez lesz az utolsó verseny jó időre.

-          „Benne vagyok.” mondtam némi vidámsággal.

-          „ Akkor ugorj be és már indulunk is.”

A pálya felé tartva a gondolataimba merültem. Logen hagyta, hogy magamba feledkezzek. Ez volt az egyetlen dolog jó rég, amit együtt csináltunk. A gokart versenyek. Felvillantak az emlékek. Logen tanítgatott engem, amikor 6 éves voltam. Sam-nek nagyon tetszett, hogy Logen ennyire vigyázz és óvja a kishúgát. Mindig mindet tízszer ellenőrzött. Anya nem volt odáig hogy ezt a sportot űzzük. Így hát Joney születésétől már csak ketten jártunk ki a pályára. Anya ugyanis nem akarta, hogy a kis Joe is versenyre keljen velünk. Elég volt neki értünk izgulnia. Az út nem tartott tovább 20 percnél.

-          „ Ébresztő húgi.” szólt Logen amikor már beparkolt szokásos helyünkre.

-          „ Ma én fogok győzni.” mondtam.

-          „ Na, ahhoz nekem is lesz egy két szavam.”

-          „ Aki ma itt győz az lesz a bajnok.”

-          „Nem kérdés ki lesz az”

Kiöltöttem rá a nyelvem. Majd nem tudtam visszafogni nevetni kezdem ő pedig velem nevetett. Amíg felvettük a felszerelést ugratni kezdett.

-          „ Hallottam ma összefutottál Zac-kel.” kacagta.

-          „ Ne is emlegesd. Még a végén megjelenik.”

Kár volt mondani. Hallottam a hátam mögül az idétlen nevetést. Csak ezt ne.  Ha Zac itt van, akkor Conor is. Egy ideje ugyanis elválaszthatatlanok voltak. Conor  jó barátom volt. Kis korunk óta ismertük egymást. Mindig minden megbeszéltünk. De egy ideje már nagyon megváltozott. Mindig csak Zac-re és Logen-re volt ideje. Hiába hívtam, hogy menjük moziba vagy üljünk be valahova. De már nem ért rám. Megkértem Logent hogy beszélje n vele. Kérdezze meg hogy valamivel megbántottam, hogy ennyire nem áll velem szóba.  Logen eleget tett kérésemnek. Conor elmondta neki, hogy úgy érzi, hogy többet érez irántam, mint barátság, de tudta, hogy én nem érzek iránta így. Inkább volt ő nekem egy báty, minthogy együtt járjak vele.  Úgy érezte, ha távol marad tőlem, akkor könnyebb lesz mind a kettőnk számára. Persze azért néha óvatatlanúl is összefutottunk a suliban, vagy ha épp Logen-hez jött. De ilyenkor átnézett rajtam mintha ott sem lennék. Ez rosszul esett nekem. Mert igazán hiányzott a barátsága. Hiányzott, hogy nem mondja el a véleményét, hogy nem vigyázza minden lépésem, ha velem van. Conor mindig jókedvre tudott deríteni akár milyen rossz kedvem volt. És most szükségem lett volna erre az erőre. Nehéz volt őt látni úgy, hogy nem néz rám és nem mosolyog rám azzal, bájos vigyorral, amit úgy szerettem.

-          „Hello Zac, Conor”. köszönt oda Logen mikor már elég közel voltak.

-          „Csá Haver. Mi a pálya?” mondta Zac Logen-hez fordulva. Majd rám nézett.  „Helló szépségem kiheverted már az esést?”

-          „Helló” mondtam és vágtam egy grimaszt.

-          „Zac” szólt Logen mérgesen. „Hagyd békén Zoé-t. Nehéz napja volt és még korán sincs vége.”

-          Zac vágott egy pofát. „ Oké haver nyugi van.”

        Ez váratlanul ért. Zac nem szokott ennyire megértő lenni. Ő csak Zac az idegesítő mindenkinek beszólók Zac. Soha nem vette a lapot. Mindig csak magára gondolt. Soha nem volt tapintattal senkire sem. Conor nem szólat meg csak áll és bámult a semmibe. Logen már tolta ki az autót. Zac pedig a sajátját.

-          „ A pályán találkozunk húgi” szólt vissza mielőtt indított volna.

Hallottam, ahogy a motor felpörög és már csak a füst maradt utánuk. Akkor döbbentem rá, hogy Conor-ral kettesben maradtunk. Kezdett feltörni belőlem egy érzés. Logen nem véletlenül hozott ide ma. Mindig is szerette volna ha Conor és én összejönnék. És ennek hangot is adott, de én mindig tiltakoztam ellene. Épp toltam volna ki a járgányt mikor Conor megszólalt. Úgy tűnt eltűnt a némasága.

-          „Segítsek Zoé”? kérdezte rekedtes hangján.

-          „Igazán kedves tőled”

Remegni kezdett a gyomrom. Nem tudtam kitalálni, hogy most miért ilyen kedves velem. Az elmúlt pár hónap után ez nagyon furcsa volt.

-          „ Zoé ” kezdte megint. „Figyelj, azt hiszem beszélnünk, kellene.”

-          „ Na és mégis miről?” kérdeztem hideg közömbös hangon.

-          „ Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon elhanyagoltalak és úgy tettem mintha nem is ismernélek. Tudnod kell, hogy ezt csak a te érdekedben csináltam. Hogy ne érezd rosszul vagy zavarban magad, a miatt, amit én irántad érzek. Joggal mondhatod, hogy ez hülyeség, de nem tudtam, hogy birok e magamon uralkodni, hogy egy váratlan pillanatban nem csókollak e meg. Nem biztos, hogy ezt te jó néven vetted volna. És akkor fuccs a barátságnak. Én megértem, ha most úgy érzed, hogy nem akarsz velem többé találkozni vagy beszélni.” mély levegőt vett mélyen a szemembe nézett és folytatta. „ De nem bírom már tovább. Hiányzol Zoé. Tudom, hogy neked mindig is csak egy barát leszek, de elfogadom ezt, ha csak barátnak kellek még mindig jobb, mint hogy semminek sem.”

-          „Hú” ennyit bírtam csak kinyögni. Várt, hogy folytassam. Beletelt pár másodpercbe mire felfogtam, hogy mit mondott. Inkább szenved, hogy a közelemben van, de nem bírja tovább távol tartani magát tőlem. „Conor nem kell ezt tenned. Tudom, hogy rossz neked hogy én nem érzem azt, amit te. De nem kell ezért gyötörni magad.”

-          „ Zoé hát pont ez a lényeg én boldog vagyok még akkor is, ha csak veled lehetek, nekem nem kell több.”

-          „Conor nekem is hiányzol. Hiányzik a nevetésed, ami engem is mindig felvidított. Az együtt töltött órák. Minden. Szeretném, ha minden a régi lenne, amennyire csak lehet. Most nagy szükségem lenne egy támogató barátra.

Elengedte a kocsit átsétált az én oldalamra és bátortalanul megölet. Éreztem, hogy melegség fut rajtam keresztül. Boldog voltam pedig nem kellett volna annak lennem. Várt még rám egy szörnyű megpróbáltatás. De úgy éreztem Conor közelsége megnyugtat. Mindig is volt egy ilyen érzésem hogy van egy olyan képessége, ami nyugalmat sugároz felém. Az órámra pillantottam.

-          „ UH. Már ennyi az idő?”

Bepattantam az ülésre. Conor segített beindítani. Éreztem, ahogy a motor remeg alattam. Gázt adtam és már mentem is. Olyan volt mind, ha repülnék. A rajt felirathoz hajtottam. Zac és Logen már ott vártak. Akkor az a meccs ma hármunk között dől el. Conor egy zászlóval elindította a nagy versenyt. Az első kanyarban Logen már az élre is tört. A meglepő nem ez volt, hanem hogy nem én voltam a harmadik. Zac autója megadta magát és el sem indult. Önelégült vigyorral az arcomon nyomtam még erősebben a gázpedált.  A második kör végére már  Logen mellett voltam láttam valami esélyt arra, hogy talán megelőzzem. Hát megpróbáltam. Amit mellé értem Logen megpróbált visszaszorítani. Éreztem, hogy elvesztem az uralmam a kormány felett. Már nem tudtam reagálni teljes gázzal csapódtam neki a gumifalnak. Hallottam egy reccsenést és óriási fájdalmat éreztem. Majd minden elsötétült. És megint abban az álomban voltam, ami kínzott már hetek ót. Red Lodge- ban voltam. Tébolyultan bolyongtam az utcán valami után kutatva, ami talál soha nem is létezett. Megismertem apa házát. De amikor be akartam menni egy hang szólalt meg a hátam mögött.

-          „Ne Zoé kérlek, várj. Beszéljük meg” mondta az ismeretlen hang.

      Nem a teljes fejezet de jön a folytatás is.

Miért kell…

Miért kell mindennek fájnia?

Miért kell a szívnek meghasadnia?

Miért kell az álmokat feledni?

Miért kell az embereket kinevetni?

Miért kell a gyötrelmeket elviselni?

Miért nem lehet egyszerűen csak élni?